Simon Gábor, az MSZP mosolygós öngyilkos merénylője

Simon Gábort igazán nem lehet elvakult gyurcsányizmussal vádolni, ha helytállóak az Index értesülései: az MSZP elnökségi ülésén a párt elnökhelyettese azzal indokolhatta azausztriai dugipénzt (aminek a Magyar Nemzet akadt a nyomára), hogy Magyarországon kevéssé lehet bízni a pénzügyi stabilitásban. 2008-ban, az osztrák számlanyitás idején ugyanis még javában Gyurcsány Ferenc volt az ország miniszterelnöke, Simon meg a Gyurcsány-kormány munkaügyi államtitkára. A szocialista politikus akkor sem a levegőbe beszél, amikor a mindennapok biztonságának megteremtéséről nyilatkozik a párthonlapnak május 1-jén.

Simonnak jó eséllyel tudnia kellett arról, hogy a hatóságok látókörébe került, hiszen a banknak értesítenie kell a számlatulajdonost, ha információt szolgáltat valamilyen megkeresésre. Ha pedig tudott róla, akkor alighanem ez a szürkének tűnő magyar közélet egyik legnagyobb hazárdjátékosa. Ilyen helyzetben már ahhoz is kellett volna bátorság, hogy egyáltalán egyéni jelöltséget vállaljon, nem hogy továbbra is ugyanúgy az országos frontvonalban szerepeljen, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Hogy ha borul a bili – márpedig ez a választási kampányok egyik fő velejárója – akkor legalább a pártját ne terítse be nyakig. Úgy tűnik, Simonban ilyesmi fel sem merült, inkább Szabó Tímea, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Fodor Gábor oldalán, az Aréna első sorában ülve magára robbantotta az egész Összefogást – mosolyogva.

A hír keddi nyilvánosságra kerülése óta a szocialisták nem éppen határozottan kezelik az ügyet. Pedig még pár napos felkészülési időt is kaptak azzal, hogy a Magyar Nemzet már szombaton közölt egy kis előzetest, Bűnös százmilliók egy szocialistánál? címmel. Ennek ellenére Simon – bár párttagságát és -tisztségeit már kedden felfüggesztette – csak csütörtökön áll a nyilvánosság elé, hogy elmondja, mikor indul az újabb Éhségmenet honnan van a pénz, miért tartotta osztrák számlán, és miért nem szerepelt a vagyonnyilatkozatában.

Az MSZP oldalán mindenesetre korábbi képviselői adatlapja már a tiltott kategóriába került:

Molnár Zsolt, az MSZP kampányfőnöke vidáman menekül az újságírók elöl:

A kommunikációs unortodoxia csúcsa azonban kétségkívül az, hogy a párt másik, miskolci Simon Gáborja meg egyenesen sajtótájékoztatót tartott arról, hogy ne keverjék össze a hírekben szereplő druszájával:

Ezt csak azzal lehetne überelni, ha a hazaérkező Mesterházy Attila kiállna a repülőtéren, és elmondaná, hogy fogalma sincs, ki az a Simon Gábor, ő nem ismer ilyen embert.

Öröm az ellenzéki ürömben, hogy Simon bukása jöhetett volna még ennél is rosszabbkor: ha néhány héttel később, a jelöltek ajánlásgyűjtésének lezárását követően kerül nyilvánosságra az ausztriai dugipénz, akkor még ennél is jobban meg lettek volna lőve. Választhattak volna: vagy állva hagyják egyéni jelöltként, és cipelik ezt a hatalmas terhet, vagy leveszik, és csak 105 körzetben indulnak, amivel az egyik legesélyesebb választókerületükön túl mintegy 150 milliónyi állami támogatást is elbuknak.