A visszamenőleges hatályú miniszteri rendelettel kijavított törvény esete a minőségi jogalkotással

„A második mondat lényegében annyit jelent, hogy ha a fenti hibát elkövetik a (3) bekezdésben, akkor is az (1) bekezdés szövege a nyerő. Tartalmilag a megoldás iránya jó, csak az a baj, hogy ezt a kérdést a jogalkotási törvényben lehetne csak rendezni. Az azonban még így is csak a kisebbik hiba a történetben, hogy a rendelkezés annyira kílóg a jogszabály-szerkesztési szabályok közül. Az igazán szép húzás ugyanis az volt, hogy magát a rendelet módosítását meg így sikerült hatályba léptetni:

Ez meg ugye olyan visszaható hatály, mint a huzat: ha a KIM-et nem kényszeríti valami rá, hogy megírja, hanem csak véleményeznie kell, akkor kirakták volna a falra és bekeretrezik. Nemcsak azt írja elő utólag a miniszter, hogy a korábban kihirdetett jogszabályokat hogyan kellett volna szerkeszteni (ez viccesnek, bár kicsit haszontalannak tűnik), de még formálisan se sikerült megúszni a visszahatást. Hiszen a törvény kedd hajnaltól hatályban van, amihez az este 7 előtti kihirdetés eső után volt köpönyeg. Nehéz erre bármit mondani: a jogszabály-szerkesztési rendeletnek nem tartalmaznia kellene a hasonló kodifikációs megoldásokat, hanem megelőznie azokat. Értjük mi, hogy ezt fontos volt valahogy javítani (vagy csinálni valamit, amire rá lehet mutatni, hogy tessék, kijavítottuk), de ha az ügy utólag megért ekkora figyelmet, akkor a törvényszöveget is sikerülthetett volna ellenőrizni.

Ceterum censeo: a kormányzati jogalkotás mennyiségileg már nagyon jó, úgyhogy lassan tényleg érdemes lenne rágyúrni arra, hogy elfogadás előtt olvassa is el valaki a szövegeket.”