A Duna tönkrevágása mellett valószínűleg az egyik hegységünk is szívni fog. Azért, mert a tervek szerint a régi és a új Paks egy ideig párhuzamosan fog dolgozni, így éjszakánként jelentős áramfelesleg alakulhat ki. A rosszkor megtermelt energiát pedig szivattyús energiatárolóval (szet) raktároznák el. (…)
Én a legkevésbé sem vagyok zöld, abban az értelemben, hogy az emberek érdekeit és jólétét tartom a legfontosabbnak. De az emberek érdeke például az is, hogy ne pusztítsanak ki mindent maguk körül, mert különben nem lesz hová elvonulni, hogy mondjuk újratermeljék a munkaerejüket. Egy folyó egyszerűen túl nagy, túl alapvető, túl ősi és túl finom dolog ahhoz, hogy valaki úri kedvében csak úgy szétbassza. Nem akarok átalakulni szirupos-panteista horgásznovellistává, de ha valaki csendben lemászik egy folyó partjára, leül, és néz maga elé tíz percig, akkor pontosan tudni fogja, hogy miről beszélek. Az pedig vitán felül áll, hogy egy erőművekkel teleépített folyó az már nem folyó, hanem valami egészen más. Például azért, mert a duzzasztott szakaszok magasabb kisvizéhez erősebb, nagyobb gátakra van szükség a síkon, így a folyó elkerülhehetlenül a mesterségescsatornásodás felé halad.”