„Ebben az országban semmi nincs ki– és végigbeszélve, megtanítva, feldolgozva, úgyhogy a válogatott múltbéli dicsőségekre/bűnökre reflektáló, többnyire halál ízléstelen köztéri szobrok és emlékművek posztmodern, semmitmondó egymásmellettiségben üzennek valamit valakiknek. A mostani emlékműről szóló rövid, bürokratikus kormányhatározat viszont leginkább komikus elemekben bővelkedik: egyrészt ugyanis »A kormány társadalompolitikai szempontból fontos célnak tartja« a mű elkészültét március 19-re, a kerek évfordulóra, másrészt annak »megvalósítását nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánították« (kiemelés tőlünk). Most akkor melyik a fontosabb, a társadalompolitika (egyáltalán tudnak ezek adekvát szavakat találni arra, amit nem tudnak kifejezni?) vagy a nemzetgazdaság? Hát az utóbbi. Íme, Európa első és egyetlen emlékműve, amelyet főként nemzetgazdasági okokból kellett felhúzni, hadd jöjjön a devizakülföldi, csodálni.
Abban mindenesetre teljesen igazuk van az emlékmű-szkeptikusoknak, hogy ennek így semmi értelme. Az ingadozóan hű csatlós Magyarország német megszállásának megvoltak az objektív okai, az ország ezután következő tragédiáját, 450 ezer polgártársunk deportálását és megsemmisítését azonban a magyar közigazgatás végezte el igen professzionálisan, még a németek is csettintettek, hogy nahát.”