Karácsonyi kiáltvány

„Tartok tőle, már az első óhaj fennakad a hatalmat gyakorló politikai erők és személyiségek felhördülésén. Még hogy Magyarország váljon újra megbecsült országgá? Miért, most talán nem az? – horkanna fel a kormányoldal, és sorolná az unortodox magyar modellt követő államok sorát Boszniától Libanonon át Törökországig és Azerbajdzsánig. Mert hát ezek az országok lennének az Orbán-kormány újsütetű keleti politikájának oszlopai. És semmiképpen nem az Európai Unió közössége, amelyet a szocialisták kiáltványa megújítani, modernizálni óhajtana. Szemben Orbán Viktorral, aki »levette a kezét« erről a nemzetközösségről, éppen csak a markát tartja oda az onnan érkező támogatásért.

Reális nemzeti önismeretet kérni attól a kormánytól, amely rendeleti úton állít fel egy kutatóintézetet a maga »torzításmentes, nemzeti történetének kutatására«, kicsit naivnak tűnő várakozás. Igaz, nem kevés naivitásra vall az az óhaj is, amely torzításmentesen szeretné láttatni a történelmet. Ne is dőljünk be neki! Inkább tételezzük fel, hogy a Veritas – mert hát róla van szó –, eleve tendenciózus, vagyis torz történelemképet kíván és fog rajzolni a múltunkról, tekintve, hogy a politikai hatalomnak tetsző ideálok megfogalmazása képezi majdani feladatát.”