Szeressenek inni!

„Pedig a szerkezet mindenekelőtt – hallhatjuk szüntelen. Sav legyen, egyensúly legyen, különben a nap se kel fel! Ezen vezérlőelv alapján bizony születtek a klaviatúrámból bántó megjegyzések is az elmúlt évek során egy-egy bor vonatkozásában, s bár ahhoz továbbra is tartom magam, hogy a rossz borról éppúgy írni kell és meg kell azt feddni (ahogy a jó bor előtt mindig kalapot kell emelni), ugyanakkor bevallom, látásmódom sokat változott.

Egyszer, 15-20 év múlva talán meg is tanulom, hogyan kell a borról úgy írni, ahogy azt valójában megérdemli, addig pedig csak ígérni tudom, hogy megteszek minden tőlem telhetőt. Mindenesetre, aki ezt a Bock Marcellt választja újévi fogadalmainak folyékony pecsétjéül, nem fog csalódni. Finom, krémes textúrát fog kapni, egy baromi nagy testet és egy kifejezetten hosszú, seprős, toast-os, túlérett mangós aromákban bővelkedő ízélményt.

Fenti soraimhoz – hogy egyfajta újévi főszerkesztői színezetet is kapjon a cikk – hadd tegyem hozzá: törekedjenek a lehető legköznapibb borfogyasztásra! Ne tartogassák a tv tetején, a porcelán jézus mellett harminc évig tokaji aszúikat, ne várjanak egy-egy drága palackkal a gyerek megszületéséig, tizennyolc éves koráig, érettségiéig, diplomájáig, ne akarják eldugni a szekrénybe külföldi boraikat, mikor rokonok, barátok érkeznek, és soha, de soha ne sajnáljanak egy »semmitmondó« január másodikai estén a szilveszterről megmaradt, tükörtojással és sült debrecenivel feljavított – közönséges – lencsefőzelék mellé megbontani egy príma, vulkanikus esztétikájú badacsonyi kéknyelűt, egy zöld fűszeres jegyekben gyakran bővelkedő egri kékfrankost, egy meglehetősen édeskés mineralitású mátrai zöldveltelinit vagy egy éppen egy szikárabb mádi hárslevelűt. Azt kérem önöktől, szeressenek inni!

Ilyen díszítésmentesen: inni. És nem kóstolni. Szeressék magukat, igyanak pezsgőt sűrűbben és ne akarjanak holnap élni, mikor már ma is lehet. Legyen sikeres új évük!”