Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Gyurcsány ötletekért nem megy a szomszédba, s egy ideig úgy látszott, hogy tudja, mitől döglik a légy.
„Hát igen! Egy időben azt hittem, hogy személyével – eljelentéktelenedése miatt – nem érdemes foglalkoznom, most be kell látnom tévedésemet. Nem vált szükségtelenné a balliberális baloldalon, bár úgy látszik, mintha azok, akiket egykor, bűvészként, a kabátujjából húzott elő, tehertételként tartják számon, aki rontja az ellenzék választási esélyeit. Néhány hónappal ezelőtt négyszázaléknyi sikert kívántam neki ugyanebből a – habár ellenkező előjelű – meggondolásból. Jelenleg azt hiszem, a választások idején a DK, elnökével együtt, oszlopos tagja lesz az ellenzéki szövetségnek, s az is könnyen elképzelhető, hogy később a most tőle ódzkodó urak visszakerülnek a kabátujjába. A kártyában a lapjárás ugyebár változik. A Demokratikus Koalíció feltört, mint Óbudán a talajvíz.
Gyurcsány az utóbbi időkben úgynevezett tényezővé vált, ami egyrészt a liberális baloldal vezetőinek gyenge képességeit, karizmahiányát bizonyítja, másrészt – a fentebb említett személyét jellemző mellékzöngével – antihősünk politikai tehetségére és a baloldali választóközönség ingatagságára utal. A magam részéről úgy látom, hogy a DK elnöke pozőr, mondhatni ripacs, a nagyobb szabású fajtából. Számomra szinte hihetetlen, hogy pofavágásai, nevetséges gesztusai és bornírt kiszólásai némelyekből rokonszenvet és egyetértést váltanak ki. Némelyek címszó alatt több ezer emberről beszélek. Egy dologban biztosan tévedtem, mégpedig abban, hogy eltűnik a politika színpadáról. Hiszen egyértelmű, hogy új színpadot ácsolt magának. Hogy vele kapcsolatban másban is tévedtem-e, én nem tudom…”