Devizakölcsön az érvek mentén

„Nincs igaza – véleményem szerint – a Kúriának abban sem, hogy az árfolyamváltozás kockázatát az adósoknak kell viselniük. Miért? Egy szerződéssel – mivel a felek egyenjogúak – mindkét fél visel kockázatot. Jelenleg a »devizaadósok« ötvenhárom százaléka nem törleszti tartozását, és százötvenezer adóst fenyeget a kilakoltatás. Mit kezdenek a bankok ennyi üres ingatlannal, amelyre nincs kereslet? Ma már a bankok is – korábbi horribilis nyereségük után – nagyjából jelenlegi vesztesei a hitelcsapdának. Vagyis a bankoknak is kell kockázatot vállalniuk már a kezdetektől fogva. Hozzátesszük, hogy a hatályos Ptk. magyarázata is kimondja, nem lehet csak az adóst terhelni a kockázattal, az értékállandósági kikötés értelmezésénél. Egyébként sem indokolható a pénz értékcsökkenéséből eredő – nemegyszer igen nagy – hátrányoknak a pénztartozás kötelezettjére való terhelése. (...)

A Kúria szerint a szerződések érvényben tartására kell törekedniük a bíróságoknak az esetleges érvénytelenségi ok kiküszöbölésével.

A megkötésre visszamenőleges érvénytelenség megállapításával ugyanis az adósoknak egy összegben kellene megtéríteni hátralékos tőketartozásukat, erre pedig nyilván nem lennének képesek. A bíróságoknak így lehetőségük van az esetleges érvénytelenségi ok kiküszöbölésére a szerződések módosításával. Ha ezt a felek nem oldják meg, erre a bíróságoknak is lehetőségük van. Tévedés, megtévesztés esetén a tőketartozással szembeni kifogással érvényesítheti igényét az adós. (Tudomásom szerint – érdekes módon – ezt eddig egyetlen adós sem kérte a bíróságoktól.) Így a Kúria – véleményem szerint – nem köti meg a bíróságokat az egyes szerződési jogviták elbírálásában, vagyis nem zárta le a kérdést. Ezt azért sem tette, mert érzékelte, hogy mint tárgya, mint tartalma szerint sokféle szerződés létezik, amelyek megítélése egyedi elbírálást igényel. Így a Kúria döntését egyféle iránymutatásnak értékelhetjük a jövőre nézve, ezért nem zárja le – mert nem is tudja lezárni a nagyon összetett problémakört.

Az indokolás ismeretében nem mondhatjuk azt a kezdetben elterjedt véleményt, hogy a »Kúria a bankok oldalára állt«. Bár a döntés tartalmaz a bankok számára kedvező megállapításokat, összességében »kompromisszumos« döntésnek értékelhetjük. Így vannak a döntésben az adósok részére kedvező elemek is. Ha feltételezhetjük, hogy a kölcsön felvételénél nem volt alapos és megfelelő a tájékoztatás – vagyis tévedésbe ejtették, megtévesztették az adósokat – az adósok felelőssége akkor is megállapítható. El kellett volna, és el lehetett volna gondolkodni azon, hogy a kölcsön felvételénél meglévő rendkívül kedvező feltétek hogyan alakulhatnak tíz-húsz éves futamidő alatt.”