Már megint baj van a magyar fiatalokkal. Passzívak, elkényelmesedtek, ülnek otthon az anyjuk szoknyája mellett, dörzsölik a tenyerüket a családi tűzhely rezsicsökkentett melegénél.
„Azt is megnyugvással vehetjük tudomásul a vizsgálat alapján, hogy bármennyire huhognak, kárognak is az ellenzékiek és a független gondolkodók: a magyar fiataloknak csak a 23 százaléka tartja valószínűnek, hogy néhány éven belül külföldön munkát vállal.
A kutatók – nyilvánvaló propagandisztikus éllel – azt is leszögezik a tanulmányban: »A migráció kutatásánál fontos megemlíteni, hogy az esetek többségében nem eleve letelepedési szándékú kivándorlásról beszélhetünk«. Ha pedig mégis ez lenne a látszat, megtoldják azzal: »…még ha az előre nem tervezett esetek egy részében az is történik«.
Úgyhogy inkább azt jegyezzük meg: a vizsgálat szerint a magyar fiatalok mindössze 12 százaléka tudja egyáltalán elképzelni, hogy végleg elhagyja az országot. (Szegény fiatalok, nem elég, hogy passzívak, de még képzelőerejük sincs.) A magyar fiatalok közel felét pedig a hazaszeretet tántorítja el a külföldi munkavállalástól. Jókaitól tudjuk: »A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel.« Helyben vagyunk.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
