Az orosz pezsgőről

„Gondolnánk, hogy minden lehet, de borral nem lehet viccelni. Lehet. Gyakran chilei bor nagy tankhajókban érkezik, speciális technikával sűrítve, majd – általában Németországban – vizet adnak hozzá – felhúzzák –, palackozzák, majd ráírják, származási hely: Chile. És akkor a szőlővásárlásról még nem is beszéltem.

De a fogyasztók világában mindez nem számít. Mert a fogyasztók világában a percepcióknak, érzéseknek van jelentősége: az, hogy egy termékről vagy szolgáltatásról mit gondolunk. Átverni nem szabad a fogyasztót, ezt szolgálják a szabályok, meg az internet. Ott minden, ami a valóságban számít, kiderül. De ez – általában – nem tántorítja el a fogyasztót, hogy azt gondoljon, amit akar (vagy amit a márkatulajdonos szeretne). (...)

Az országeredet-imázs fontos eszköz, hiszen a fogyasztói döntés útja hosszú és rögös, milliónyi érintkezési pont van, mindenki meggyőzni akar. Az előítélet fontos, mert segít eligazodni a világban, ahogy azt Aronsontól tudjuk. Az országeredet-imázs segít a fogyasztónak abban, hogy a vágyait a lehetőségeihez igazítsa. És ehhez nem csak a lehetőségeit, hanem a vágyait is lehet formálni.

A Szovjetszkoje Igrasztoje épp ezt tette. Az orosz pezsgő nem jó. A magyar sem túlzottan. Mégis: a vágyak világában minden lehet, még az is, hogy az orosz pezsgő remek. És ezt nem csak azok gondolják így, akik ez az életük meghatározó ünnepi pillanataiban – a szocializmus kényszere okán –nem választhattak mást, hanem olyan generációk is, akiknek minderről fogalma sincs és szabad a választás lehetősége előttük. Na, ez a művészet.”