Túl nagy a hangsúly a közmunkán

„Magyarországon mi jelenti a legnagyobb problémát az Ön/Unió meglátása szerint? 

A legutóbbi években nőttek a társadalmi különbségek, és egyre nehezebb a szegénység csapdájából kikerülni. Ennek több oka van, az egyik a krónikusan alacsony foglalkoztatottsági szint, a másik a területi egyenlőtlenségek fokozódása. Egyre jellemzőbb a dolgozó szegénység is, vagyis hogy a munkahely megléte önmagában nem elég a szegénységi küszöb fölött maradáshoz. Az Eurostat október végi statisztikája szerint a szegénység vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetettek száma 3,051 millióról 3,188 millióra emelkedett 2010 óta. A részletes adatok szerint a súlyos anyagi nélkülözésben élők száma is növekedett Magyarországon; ők a teljes társadalom több mint negyedét, 25,7 százalékát teszik ki. Úgy látom, Magyarországon nemcsak arról nincs konszenzus, hogy milyen eszközökkel kellene mérsékelni a társadalmi különbségeket, hanem arról sincs, hogy kell-e egyáltalán.

Jelenthet-e valódi megoldást a munkanélküliségre a közmunka? Az Unió hozzáállása mi ezzel kapcsolatban? 

Gazdasági válság idején a közfoglalkoztatás elfogadható, esetenként nélkülözhetetlen. Fontos, hogy általa az abban részt vevők jobb helyzetbe kerüljenek, mint nélküle. A közmunka esélyt kell, hogy teremtsen a munkaerőpiacra való visszakerülésre, úgy hogy ténylegesen olyan tudást és készséget lehet megszerezni általa, amely később a piaci elhelyezkedést mozdítja elő. Hosszabb távon a közmunkánál jobb szociális szövetkezeteket kialakítani azokon a területeken, ahol a piac nem teremt prosperitást. Az Európai Bizottság mindezek miatt azt javasolja Magyarországnak, hogy csökkentse a közmunka dominanciáját a foglalkoztatási intézkedéseken belül és erősítse meg az aktiválási elemeket. Vannak jó példák szerte az EU-ban, amelyek adaptálhatóak Magyarországon is. (...)

Kár szépíteni, Magyarországon van rasszizmus, ami főként a cigánygyűlöletben mutatkozik meg. (...)

A rasszizmust sem bőség, sem gazdasági visszaesés idején nem lehet természetesnek elfogadni. Egy civilizált társadalomból a válság éppen hogy több szolidaritást, kölcsönös segítségnyújtást vált ki. Tény azonban, hogy a társadalom elvárja azt is, hogy a segítség méltányos legyen, ki-ki megtegye a tőle telhetőt sorsa jobbra fordításáért.”