„Szóval ki kell-e állni Horváth mellett, amikor házkutatást tartanak nála személyes adattal való visszaélés miatt? Szerintem nem. Egy hónapja volt Horváthnak arra, hogy egy saját lábán megálló történetet fölvázoljon a nyilvánosság számára, és ez nem történt meg. Nem stimmelnek a gigantikus számok (amiket az elmaradó kamionforgalomból becsült, ami több szinten is értelmetlen), egyelőre semmi sem utal arra, hogy az általa célkeresztbe rakott »multik« és hazai áruházláncok állnak valójában az ÁFA-csalások mögött, még a NAV ellenőrzés-leállításairól sem sikerült érdemben meggyőznie.
Hazavitt viszont többszáz oldalnyi, adózókat és adótitkot képező adatot, felülírva minden írott és íratlan szabályt, mely adóhatóság és adózó közt egyáltalán létezhet.
Teljesen független attól, hogy mi igazolódik majd be állításaiból, legjobb, ha ezek az adatok nincsenek nála. Az origo szerint ráadásul Horváth azt mondta, hogy az elvitt iratokról nem volt semmilyen másolata, azok egy része a számítógépén volt elektronikus formában is, de azt is elvitte a négy rendőr.
Azért a bájos amatőrizmusnak is vannak fokozatai.
Szóval amig »csupán« az aljas, korrupt, diszkriminatív magyar állam szokásos vegzálásának van Horváth kitéve, nem tudok indokot felhozni, miért is kéne kiálljak mellette.
Ráadásul egy hónappal a »borítás« (egyelőre precízebb a vagdalkozás szó) után úgy látszik, hogy az újságírók hiperventillálják túl ezt a sztorit, épp úgy, mint amikor az EVA megszűntetéséről írtak reggel-délben-este, miközben telibeszarták a másik 70 adónem ellen elkövetett nemi erőszakot.
Ha pedig valaki, vagy valami a zsurnók pet-prodzsektjévé válik, akkor minden indokunk megvan legerősebb szkepszisünket elővenni. Ez persze az esetleg meglevő személyes szimpátiától független, de a józan ítélőképességünk elvesztése egyik folyamatban levő ügynek sem használ.
Nehezebb volna a kérdés, ha Horváth kitakart nevekkel, de konkrét számokkal, dátumokkal állt volna elő, és nem jött volna sem gazdaság-, sem külföldellenes kirohanásokkal, szóval ha egy hihető adóhatósági whistleblowerről lenne szó. Hogy tudna úgy borítani, hogy eközben ne sértsen (túl sok) törvényt. Végtelenül szűk ez a mezsgye, de sajnos Horváth megkímélte magát ettől a komoly dilemmától.”