Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
A politikai vérengzés is hajlamos tovaterjedni, gátját vesztetten „ölni”. Nincs ennél közérzetmérgezőbb társadalmi jelenség.
„Addig, amíg a »vérre megy« stílus csak a politikai színtérre korlátozódott, még azt mondhattuk: hozzá kell edződni. Ha úgy akarják a politikusok megvívni egymás ellen a csatáikat, hogy kard ki kard, hát legyen, intézzék így egymás közt. De ahogyan a polgárháborús körülmények között is nagyon nehéz kordában tartani a valóságos vérengzést, a politikai vérengzés is hajlamos tovaterjedni, gátját vesztetten »ölni«. Nincs ennél közérzetmérgezőbb társadalmi jelenség.
Annál figyelmeztetőbb, hogy mára már a gazdaságban is felütötte a fejét a konkurencia kinyírásának módszere. Gondoljunk csak a bankokra, a telefontársaságokra, a nemzetközi üzletláncokra. Orbán megmondta, azt szeretné, ha a hazai pénziparnak legalább fele magyar kézbe kerülne, s lám, máris államosították, nagy bankká pumpálták a takarékszövetkezeteket, s emellett olyan adókkal, büntetésekkel sújtják a többi, főleg külföldi kézben lévő pénzintézetet, hogy azok belegebednek. Ha nem tetszik? csomagolhatnak és mehetnek.
Általánosan elfogadott módszer lett a gazdasági ellehetetlenítés gyakorlata az »ellenséges vállalkozások« esetében. Előbb jönnek az adók, aztán a különadók, majd a versenybírságok, s végül (végül?) a megrendelt bírósági ítéletekkel a kártérítési perek. Tűrik, amíg tűrik... Ebbe sorba illik, ahogyan már évek óta a kormánymű CBA üzletfeleit igyekeznek tönkretenni. Az egyik leglátványosabban kipécézett célpont a Tesco, amelynek üzleteiben találtak már egereket azt éber ellenőrök, romlott, lejárt szavatosságú árut a polcokon, a napokban pedig egy lehallgatott (?), ellopott belső telefonbeszélgetés alapján kreálnak majd alighanem okot, hogy olyan fogást találjanak a cégen, amit egy korábbi rendőrségi feljelentés alapján egyelőre nem sikerült. Pedig már 2010-11 óta a nyakukra jár a rendőrség. Vittek már el számítógépeket, foglaltak le iratokat, apait-anyait megmozgatva is csak odáig jutottak, hogy az ügyészség kénytelen volt kimondani: bizonyítottság hiányában nem állapíthatnak meg bűncselekményt. Persze, ami késik, nem múlik. Ha nem most, majd kinyírják őket jövőre, s aztán jöhetnek szépen sorban a többiek.
Kinyírnak mindenkit, aki politikailag vagy üzletileg a »centrális erőtér« útjába kerül.”