„A hazai ellenzék sajtója és véleményformálói, a közbeszédre jelentős befolyással rendelkező tényezők, most éppen azt tartják illőnek, hogy azt a vegytisztának semmiképp sem tekinthető »igazságot« képviseljék, miszerint van ellenzéki megállapodás, a létrehozói méltányos ajánlatot tettek a Demokratikus Koalíciónak is, amelyet a párt azért nem fogadott el, mert állítólag önállóan (értsd külön) akar bejutni a Parlamentbe. Ha az igazságnak nem is vegytiszta, de legalább igazságközeli változatát részesítenék előnyben, akkor az ellenzéki sajtóban rendszeresen szembesítenék a megállapodókat azokkal a nevetséges feltételekkel, amelyeket ők méltányosnak neveznek, rendszeresen szembesítenék az MSZP és az Együtt-PM vezetőit a pártpreferencia-adatokkal, és szólnának nekik, hogy az eddig használt érvkészletük már nem érvényes, mert megalapozatlan. Vagyis a nyilvánosság tenné a dolgát.
Nyugodtan összegezhetjük úgy ezt a tapasztalatot, hogy az ellenzéki térfél sajtója sem felel meg a demokratikus nyilvánosság követelményeinek. Megteheti, hogy bizonyos kérdéseket nem tesz fel, de az is lehet, hogy valamilyen okból nem teheti meg, hogy feltesz minden kérdést. Miközben bizonyos ellenzéki politikusok meg megtehetik, hogy bizonyos kérdésekre folyamatosan mellébeszéljenek.”