Még kért a nép

„Az igazságszolgáltatásba vetett bizalomnak egy politikus csak ártani tud a szavaival, s bármit mond, nem magánemberként mondja. Hiába hinti el, hogy neki valójában két énje van, az egyik épp felszólal a Tisztelt Házban, a másik pedig odakint várja, hogy denevérjelmezben leereszkedjen a parlamenti patkóra. Nem emlékszem, hogy gondolatban valaha is hozzátettem volna, mondjuk Deutsch Tamás káromkodásaihoz, hogy ezeket a szavakat az EP-képviselő valójában a rántottafogyasztás közben alkalmazta a másik politikusra és nem volt rajta nyakkendő sem.

Bár az előzetest elrendelő döntés megszületőben volt Rogán Antal híres kijelentése pillanatában, le nem mossa senki, hogy nem ez állt a határozat hátterében. Azt kellene végre megérteni, elsőként Rogán Antalnak, hogy az előzetes letartóztatás nem a büntetés része, azért van, hogy az illető ne nehezítse meg az eljárást a jogerős ítéletig. Ha ezt meg lehetne oldani egy napsütötte réten vagy egy óceánjárón, esetleg Kals-Matrei sípályáin lefelé hasítva, az ellen se lehetne senkinek kifogása, csak sajnos megoldhatatlan. Így a luxuslakás ellen is felesleges volt heccelni a közvéleményt, mert a kényszerintézkedésnek nem célja, hogy a vádlott kurtavasat kapjon, poshadt vízen és száraz kenyéren éljen. Hozzáteszem, ez a büntetésnek sem célja, de azért tanulságos lenne megszavaztatni.”