A „nem-demokratikus” út

„Mindebből az következik, hogy mindazok számára, akik demokratává akarnak válni, mindent megelőző érdek Orbán Viktor rendszerének felszámolása, vagyis a minél nagyobb arányú választási győzelem a jövő év tavaszán. Köztudomású és nyilvánvaló, hogy ehhez a demokratikus ellenzék együttes és pontosan összehangolt fellépése szükséges – úgyis lesz elég csicskás párt, amely önállónak hazudva magát az önkényuralom fennmaradása érdekében kelt majd zavart a választások során.

Jó ideje, hónapok óta forgatom magamban ezt az ötletet, reméltem, hogy a politikusok kitalálnak valami jobbat, reméltem, hogy a »demokratikus út« járható, reméltem, hogy segít a megoldás megtalálásában, amit sokakkal együtt kritizálva-elemezve írunk. Ideje leszámolni az illúziókkal. Jelenleg úgy tűnik, nincs más kiút, pontosabban én pillanatnyilag nem látok más kiutat, mint azt, hogy az MSZP-t érdekeltté tegyük a teljes összefogásban. Ezt akkor tehetjük meg, ha mindenki elfogadja Mesterházy Attilát a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltjének. Ha Bajnai Gordon valóban korszakváltást akar, akkor elfogadja. Nem az én dolgom megmondani, hogyan járulhat hozzá az önkényuralom felszámolásához, de az bizonyos, hogy nem léphet vissza, mert azzal csak zavart okozna. Magától értetődik, hogy neki és a vele együtt politizálóknak is fontos feladatot kell kapniuk. Nélkülük nincs korszakváltás, ez bizonyos. Ennek fejében viszont az MSZP-nek el kell fogadnia az egyetlen listát és a közös, valamennyi demokratikus párt képviselőit magába foglaló egyéni képviselőjelölteket. Mindezt úgy, hogy a provizórium (az önkényuralom rendszerének felszámolása) alatt egymásra legyenek utalva az összefogásban résztvevő szervezetek, senki se ugorhasson ki, mert az az orbánisták visszatértét eredményezné.”