A világ állapota és megítélése ma rohamosan változik: polgári körökben is egyre kevésbé vállalható ez a fajta habzsidőzsi világfogyasztás, amit a nagypolgárság által a XIX.század végén kreált karácsony-szimbolika bevezetett.
FOGADJ ÖRÖKBE KARÁCSONYFÁT!
a kivágott vagy földlabdás fenyőfák fenntartható alternatívája
Én egy fenyőt fogadtam örökbe karácsonyra. Te melyiket? Sokkal jobb így a szabadban örülni neki, hogy milyen szép, mint kivágatni vagy lakásunkba deportálni egyet kényünk kedvéért, zavaros ideológiákkal magyarázva a megmagyarázhatatlant.
Ez a fenyő pár méterre lakik tőlem, a Balaton és a templomtorony fölé magasodva, a hegyoldalban. Időnként látom és arra fogok gondolni: milyen jó, hogy háborítatlanul növekedhet tovább, ráülhetnek a madarak, élőhelyet ad sok bogárnak és más apró lényeknek. Külön kis világ. Jó vigyázni rá és eljutni az igazi karácsony élményéhez ezáltal. Fogadj örökbe te is egy karácsonyfát!
*
A gyerekeknek még fontosabb, hogy igazi karácsonyi élményeik legyenek. Ha lesz gyerekem, elviszem ehhez a fához, vagy választhat magának másikat. Megtanulhatja szeretni a természetet, a világ világosságának ünnepén. Vagy van bárki, aki vállalhatónak tartja ehelyett az általános fogyasztói gyakorlatot, hogy veszünk egy kivágott vagy földlabdás fát, bevisszük a lakásba, ami számára idegen, halálos közeg. Feldíszítjük, körülajnározzuk, hogy milyen szép, milyen jó az illata, aztán, ha már útban van, meg hullatja a tüskéit szegény, mert haldoklik, akkor kidobjuk az utcára. Azt hisszük nem látja a gyerek, hogy ezt tesszük és erre tanítjuk? Sajnos többnyire meg is tanulja, a magyarázatul előadott álságos ideológiákkal együtt. Hogy mindez a szeretet jegyében történik... Milyen világhoz és természethez való viszonyra nevel ez a gyakorlat? Ha tényleg komolyan gondoljuk a karácsonyt, akkor megfelelő formában sokkal hitelesebben lehet kifejezni mindezt!
A világ állapota és megítélése ma rohamosan változik: polgári körökben is egyre kevésbé vállalható ez a fajta habzsidőzsi világfogyasztás, amit a nagypolgárság által a XIX.század végén kreált karácsony-szimbolika bevezetett (feldíszített fenyő, ajándékvásárlás, szaloncukor, stb). Amúgy elég giccses is - a nagypolgárságnak más dolgokban mintha jobb ízlése lett volna. Gondoljuk meg: szépapáink még nem állítottak karácsonyfát otthon és nem vásárlással, fogyasztással „ünnepeltek”. Ha lesznek, remélhetőleg unokáin sem így fogják ünnepelni. A konzum-karácsony korszaka véget ért. Aki gyerekként erre szocializálódott, annak ma még nehéznek tűnhet ez a váltás, de szükséges. Már nem fenntartható a világunk elfogyasztását ünneplő mimikri. Te is tudod, csak még nehéz elengedni a kialakult élményfüggőség miatt. Viszont ne csak magunkra gondoljunk ilyenkor, mert mai tudásunk alapján és a mai világhelyzet ismeretében a gyerekeket továbbra is erre a világfogyasztást ünneplő karácsonyra tanítani, az már rendkívüli felelőtlenség. Ki merem mondani azt is, hogy bűn.
Az, hogy milyen egy közösség legfőbb ünnepe, mindent elmond az adott közösségről és ha szükséges ezen változtatni (márpedig a globális világhelyzet ismeretében, gondolom, egyetértünk, hogy szükséges), akkor az ünnepen, annak szimbolikáján is változtatni kell. Pár generációval ezelőtt sem erről szólt, nem a világ elfogyasztásának orgiája volt a karácsony. Egy elég későn kialakult, gyökértelen és giccses ünnep-gyakorlatról beszélünk! Milyen valódi értékek vannak ebben? Pláne, ha valakinek fontos a keresztényi karácsony, miért ne lehetne akár visszatérni a késő XIX.század hanyatló vallásosságú polgári gyakorlata előtti karácsony szimbolikájához? Az sokkal ősibb, hitelesebb, nagyobb közösségek gyakorlata volt. Az olaszoknál például máig jobban megmaradt a betlehemes jászol mint a karácsony fő szimbóluma. Az sokkal hitelesebb keresztényi jelkép mint a pogány germán mitológiából importált karácsonyfa... Nehogy már mindegy legyen, mit mondunk, mit és hogyan, milyen hitelesen képviselünk. A gyerekek számára pedig pont ez a legfontosabb.
A karácsony azért is válhatott globális ünneppé, mert a téli napforduló valóban egyetemes, kozmikus ünneppé teszi, illetve tehetné. Ma drámai beszámolók sokaságából látjuk azt, ami ennek az ünnepnek az alapszituációja: fogytán a világ és ha nem teszünk semmit, csak még inkább fogyasztjuk, akkor végül elfogy teljesen. Kell ennél valódibb tartalom, üzenet és megalapozás egy ünnephez? A karácsony épp ezért a világ megújulásának fő ünnepévé válhat, ahogy addig a világ elfogyasztásának ünnepe volt. Nemcsak látszólag fogy tehát most a világ világossága és a tét mindannyiunk számára az, hogy megmaradjon, illetve visszatérhessen a világ világossága. Keresve sem találhatnánk szebb, igazabb és egyetemesebb értelmet egy ünnep számára mint éppen ezt, ami az igazi karácsony-ünneplés értelmévé válhat - ha eszerint újítjuk meg ünnepünket és ezáltal a világhoz való viszonyunkat. A karácsonyfa örökbefogadása csupán egy példa erre. Mindenki a maga módján kiegészítheti, gazdagíthatja ezt az ünnepet új és új kreatív elemekkel, szabadon. A lényeg a karácsony megújulása, vállalható és fenntartható ünneppé alakítása, hogy gyerekeinknek hitelesebb legyen a karácsonya, mint amilyen a miénk volt.