„A görög és a magyar szélsőjobboldal is ezt az alternatíva-nélküliséget kihasználva, mint új erő, a régi, korrupt elittel szembeni tiszta kézként tüntette fel magát. A stratégia sikerét az eredmények igazolták: a görög fiatalok jelentős része nem valamiért, hanem valami ellen, protest-jelleggel szavazott az Arany Hajnalra.
Az ellenállás kultúrájánál azonban többet tud nyújtani a párt. Ahogy a Jobbikhoz, úgy az Arany Hajnalhoz is tartozik egyfajta mozgalmi jelleg és virulens szubkultúra, ami olyan közösséget kínál, amely már korántsem csak a gazdaságilag rossz pozícióban lévő fiatalokat képes megszólítani. Ez sajátos kulturális fogyasztói szokásokat, többek között szubkulturális helyeket, zenekarokat, öltözködési stílust jelent, amely mind az offline, mind az online térben aktívan működve közösségi élményt képes nyújtani sok fiatal számára.