Dinamó: a lemerült baloldaliság helyett

A köztársaság helyreállításának és megszilárdításának feladata tehát megköveteli a baloldal megújulását is. A baloldali útkeresés megspórolhatatlan: fel kell tárnunk az egymásra rakodó adaptációs kudarcok történetét, és képesnek kell lennünk megmutatni, hogy mit is jelent a baloldali világnézet. Mi, progresszív, új baloldali, zöld-baloldali fiatalok szeretnénk ebben a feladatban részt venni, ezért Dinamó néven baloldali véleményközösséget hozunk létre.

A harmadik, az 1989-es rendszerváltással megalapított köztársaság nem pusztán a demokratikus jogállami intézmények formális lebontásának esett áldozatául, hanem a huszonhárom éve tartó közpolitikai hozzá nem értésnek, a politika erkölcsi alapjai figyelmen kívül hagyásának és az újratermelődő szegénységgel szembeni közömbösségnek is. Az alkotmányos demokrácia intézményei nem tudták szavatolni az állampolgárok egyenlő részvételét és méltóságát sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai téren. A társadalom végletesen ketté- majd több részre szakadt, a lecsúszó középosztály a napi megélhetéssel küzd, míg több millió honfitársunk végzetes távolságba került egy huszonegyedik századi európai országban minimálisan elvárható életminőségtől. A politikában az erkölcsi értékek és a demokratikus részvételi folyamatok helyett az egyre zártabb pártelitek informális paktumai váltak irányadóvá, amelyből egyenesen következik a társadalom lényeges kérdéseivel szembeni közömbösség és a közpolitikai folyamatok üressége. A köztársaság építménye azért dőlhetett tehát össze, mert meginogtak társadalmi és erkölcsi alapjai. A piacon nem a méltányos csere és verseny, hanem a száguldó tőkelogika árnyékában az állami pénzcsapokhoz az informális viszonyok közepette való hozzáférés képessége vált az előbbre jutást meghatározó kritériummá.