Szoboszlai Dominik a Mandinernek: Sose böktem még meg előtte
A németek ellen is vezér volt a Liverpool középpályása, aki beszélt a büntetőjéről, hiányérzetéről és a magyar válogatott 2024-es esztendejéről.
Megszokottá vált az abnormalitás, dumaszínházzá a közbeszéd. A történéseknek csak Orbán és köre fantáziája szab határt.
„Nem kell vicceket gyártani, mert a politikusok tettei és mondatai önmagukban is elegendőek a röhögéshez. A hatalom buta gőgje és az ellenzék csetlése-botlása szinte fölöslegessé tesz minden további feldolgozást. De ilyen mennyiségben kinek van kedve nevetni a saját sorsán, a saját országán? A szánalmasan nevetségesnek van az a mennyisége és foka, amely már inkább siralmas. Ebbe a siralmasságba menetelt bele mind mélyebbre az ország Orbán második kormányzása alatt.
Amin először nevettünk, arról rövidesen mindig kiderült, hogy nagyon is komoly. Emlékezzünk csak a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatára. Szörnyülködtünk, de nevettünk is rajta. Ma már örülünk, hogy nem kérdezik ki a gyerekünktől az iskolában erkölcstanórán. Schmitt Pál szánalmas vergődését látva azt hihettük, hogy ez a hatalom a saját röhejességébe fullad majd bele.”