Őszintén nem értjük azt a felháborodást, amit Pócs János fideszes országgyűlési képviselő, 2014-es jelölt, Jászapáti polgármestere keltett.
„A képviselő-polgármester úrnak nincs mit megbánnia, s vele együtt sajnáljuk, hogy a kegyboltban vett Máriácska-szobrokat valakik meggyalázták, hiszen a Jasz.blogon közölt képen az egyik éppen Hitler-bajuszt visel. Nem értjük a morgást, hiszen maga az érintett is megmondja a valót, igaz, csupán a Facebookon, mert karácsony lévén a sajtónak nyilatkozni nem akar: »ez nem kampány, jelenleg én vagyok a térség képviselője, tőlem várják az emberek, hogy segítsek, törődjek velük, pont azt tettem, amit eddig is«.
Nos, mindenki képességei szerint – ha csak ennyire futotta, hát ez van. Úgy gondoljuk tehát, hogy aki ezen a pitiáner ízléstelenségen meglepődik, az nem ebben az országban élt az utóbbi években. Mi mást nem értünk, de nagyon. Azt: hogy miképp adhatják a nevüket, s ami fontosabb, az alkalmat (Jézus születésének ünnepét) és templomukat mindehhez a plébánosok, akikkel állítása szerint Pócs úr előre egyeztetett.
Mert úgy emlékszünk, hogy Jézus – ha kicsit később is – mintha kikergette volna a kufárokat a templomból. Igaz, ők nem a politika kufárjai voltak.”
A Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója, Téglásy Kristóf szerint egy dolgot biztos el fog érni a kábítószer terjesztés, kereskedelem és a népszerűsítés alkotmányos tilalma.
Nem meglepő, hogy csak a legelkötelezettebb hívei jelentek meg, amire számíthatott is a támogatottságának csökkenését mérő közvélemény-kutatások után.
Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.
A köhögés betiltásával még nem múlik el a kórság.
Ja, már egy fél részt sikerült letudnom a Hunyadiból.
Lehetne olyan kampányt alapozni, ami a Fideszt a direkt ukránellenes véleménye, Magyar Pétert meg a gyáva mismásolása miatt opponálja.
A NOB végrehajtó testülete hétfői ülésén javasolta, hogy a boksz szerepeljen a 2028-as ötkarikás játékok műsorában.
Randi Gladstone-t tizenkilencszer ítélték el az Egyesült Királyságban, de ez nem tűnt fel az ír bevándorlási hivatalnak, amikor beengedték.
