„A fordulatban benne van a 15 (!) kamatcsökkentés, amely olcsóbbá tette a hiteleket, és versenyhelyzetet teremtett a bankok között, és benne van az uniós támogatások gyorsabb kifizetése is. De mint minden válság esetében, most is törvényszerű, hogy a javulás utolsóként a munkanélküliség érdemi csökkenésében, illetve a beruházási kedv erősödésében mutatkozik. Csak akkor mondhatjuk el, hogy végleg túljutottunk az egy évtizede tartó, masszív eladósodással leplezett belső válságunkon, ha ezen a téren is lényegi előrejutás lesz, és a lakosság a saját bőrén érzékeli a makrogazdaság javulását. Most eddig jutottunk 2010 májusa óta, amikor a kormányváltás után műanyag pannon pumák ezrei dőltek ki a nemzetgazdasági minisztérium szekrényeiből: ugró pannon pumás kulcstartók, matricák, csecsebecsék. A gazdaságpolitikára rátenyerelő neoliberális vezetők (László Csaba, Csillag István, Draskovics Tibor, Kóka János, Bajnai Gordon) ennyit hagytak maguk után. Jellemző, hogy közülük kettő – László és Draskovics – a glóbusz legnagyobb könyvvizsgálóihoz, a multik adóoptimalizálásával foglalkozó mamutvállalatokhoz szegődött el a politikai bukása után, Csillag távozását követően fel kellett tőkésíteni az általa vezetett Eximbankot, Bajnai pedig ma főállású »leendő« miniszterelnök.
Parlamenti meghallgatásukkor egyikük sem vállalta a felelősséget az ország eladósításáért.”