A Szepesi inkább Niki, mint György

„Egy igazán inspiráló történetre azért mégis emlékszem. Amikor a csapattársam faterja tanított minket lőni, egyszer csak levette a melegítőfölsőjét, majd feldobta a kapufára a ficaknál, és azt mondta: »a Kocsis, a Hidegkuti és a Puskás az edzések után mindig fogadtak, hogy az fizeti edzés után a cehet, aki tízből a legkevesebbszer lövi le sarokból a pulcsit. Nyolc alatt senki nem lehetett biztonságban«. Fél óra alatt kétszer, ha lerúgtuk. A történet leginkább azt erősítette bennünk, hogy egy letűnt kor megfoghatatlan hősei az Aranycsapat tagjai. És voltaképp nem léteznek a Filmmúzeumon kívül.

A 6-3, persze, megvolt, mint egy automatizmus. »– 6-3? – Magyar-angol«. Így, fordítva, első helyén a vendég csapat. Pont. A köznyelvben annyira él ez a fordulat, hogy bár a generációm egyáltalán nem ismeri a mérkőzés előzményeit és dramaturgiáját, mégis kívülről fújja. Aki látta Puskás és Hidegkuti góljait (és Bozsikét –szerk.), és tudja, hogy mi vettük be először a labdarúgás szigetét, az már nagy király. De erre a tudásra nincs is szükség, a hathárom párbeszéde a ténymegállapításnál véget ér. Hogy egy adekvát párhuzamot mondjak: az általános iskola hetedik osztályig nem láttam egyetlen South Park részt sem, mégis ha bármikor szóba került, csak annyit mondtam: »Megöltétek Kenny-t! Szemetek!«. És simán kibekkeltem ezzel az általános iskolát. Így voltak a fiatalok a 6-3-mal is. – 6-3? Ja, az Aranycsapat, »magyarangol«. De a Szepesi nekem inkább már inkább Niki, mint György.”