Akkor most egy Legfelsőbb Bíróságunk van, vagy mindjárt három?

„Állandóan napirenden van mostanában a kérdés, hogy Anglia kilépjen-e az Európai Emberi Jogi Egyezményből.

Nagy viták alakultak ki az utóbbi időben, különösen az elítéltek szavazati jogával kapcsolatban. Ugyanis a strasbourgi bíróság kimondta, hogy a brit szabályozás, amely a rabok számára a szavazást nem teszi lehetővé, sérti az Egyezményt és ezért érvénytelen. A parlament viszont úgy gondolja, hogy ilyen kérdésekben neki magának kellene döntenie, nem pedig egy olyan nemzetközi bíróságnak, mint a strasbourgi. Tehát ez az eset egy alapvető fontosságú vitát indított el a hatalommegosztásról, és még nincs válasz erre a problémára, de dolgozunk az ügyön. A cél, hogy összeegyeztethetővé tegyük az emberi jogi garanciákat a parlamentáris demokráciával, ehhez pedig az vezet el, ha kivételes esetekben, alkalmanként a parlamentnek lehetővé tesszük, hogy megsemmisítsen bírói döntéseket, mivel a parlament nem engedheti, hogy politikai ügyekben a bíróságok döntsenek.

Az Európai Emberi Jogi Egyezmény ugyan az Európa Tanács égisze alatt született, de az EU-hoz is szorosan kapcsolódik, mivel az EU-tagállamok egyszersmind részesei az Európa Tanácsnak is. Ha Anglia kilépne az Egyezményből, az hogyan hatna az uniós tagságára?

Ez tulajdonképpen technikai kérdés. Az Európai Uniónak huszonhét tagállama van, ettől különbözik az Európa Tanács negyvenhét taggal. Vagyis az Európa Tanács számos tagja nem tartozik az Unióhoz, viszont nemsokára az Unió maga is csatlakozik az Európai Emberi Jogi Egyezményhez. Nem hiszem, hogy a strasbourgi bíróság joghatóságának elfogadása feltétlenül szükséges lenne az Európa Tanácsban vagy akár az Európai Unióban való tagsághoz. Azonban mi egyáltalán nem kilépni akarunk az Egyezményből, hanem egy olyan kompromisszumos megoldást keresünk, ami lehetővé teszi a demokráciáknak, így az Egyesült Királyságnak, hogy részese maradjon az Európai Emberi Jogi Egyezménynek, de ezzel együtt a parlamentnek se kelljen lemondania hatalmáról. (...)

Angliában nem olyan rég vált szét a Lordok Háza és a Legfelsőbb Bíróság. Hogyan értékeli ezt a reformot?

A hagyományos brit rendszerben a legfőbb bírák a Lordok Házában ültek, és jogi esetekben is ítélkeztek, vagyis a testület olyan volt, mint egy legfelsőbb bíróság, ami egyben a parlament felsőháza is. 2005-ben született egy új törvény, amelynek alapján a legfőbb bírák a továbbiakban nem lehettek a Lordok Háza tagjai, hanem létrehoztak egy külön Legfelsőbb Bíróságot. Ez a tizenkét tagú testület még egészen új intézmény, és úgy gondolom, hogy elég jól működik. Ami igazából a probléma, az a londoni Legfelsőbb Bíróság, a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság és a luxembourgi Európai Bíróság viszonya. Felteszem ugyanis a kérdést, hogy akkor most egy Legfelsőbb Bíróságunk van, vagy mindjárt három?

A strasbourgi bíróságnak azonban nincs olyan nagy hatalma, mint mondjuk az Európai Bíróságnak, hiszen legfeljebb kártérítésre kötelezhet egy államot. Nem gondolja, hogy ha valami sérti az angol parlament szuverenitását, az sokkal inkább az EU bírósága?

Az Európai Bíróság csak olyan esetekkel foglalkozik, amelyek az uniós joggal kapcsolatban merülnek fel, vagyis az ügyek jelentős része a közös piaccal, a kereskedelemmel és a gazdasággal függ össze. A strasbourgi bíróság viszont számos olyan, a gazdaságtól független kérdésben illetékes, mint például az emberi jogok; vagy az igazságszolgáltatással, biztonsággal kapcsolatos kérdések, amelyek nagyon fontosak a brit közvélemény számára.”