Ma a szociális szférában dolgozók kapják a legalacsonyabb bért az alkalmazottak közül. Ma kriminalizálja a főváros a hajléktanokat. Ma több mint 4 millióan élnek elszegényedve és égbekiáltó számok figyelmeztetnek ma az éhező gyerekek sorsára.
Ma van a szociális munka világnapja.
Ez a nap azokról szól, akik elesettek, akik emiatt segítségre szorulnak, és azokról, akik ebben őket segítik áldozatos munkájukkal. Ez a nap azokról szól, akiket megbecsülünk, akiket meg kellene becsülnie a társadalomnak és az államnak. Mert az állam feladata róluk és értük gondoskodni. Erre szívesen fordítjuk adóforintjainkat, erre kötelessége fordítania a kormánynak az adóforintjainkat.
Ma azt mondja a kormány jópár prominense, hogy amennyid van, annyit is érsz. Ma azt üzeni a regnáló rendszer, csak az keres többet, aki többet is dolgozik.
Mindannyian tudjuk, ezek mind hamis és torz tételmondatok. Van, aki éjt nappallá téve dolgozik, és mégsem tud megélni a fizetéséből, s még több munkát kell vállalnia. Mindenki jobban szeretne élni, de nem mindenkinek adatik meg erre a lehetősége. Mert azt látjuk, igazságtalan az a rendszer, amit az elmúlt három évben épített ki az Orbán-kormány.
Ma az boldogul, aki a hatalmat szolgálja. Nem az emberi érték, a munka, az érdem – a mérték.
Ma szeretnénk azokhoz szólni, akiket a mostani hatalom nem becsül meg. Ők – többek között – a szociális munkások. Munkájuk fontos nekünk, rokonainknak, közösségünknek és az egész társadalomnak. Tisztességes bért, tiszteletet és elismerést érdemelnek. Köszöntjük őket.