Horthy és akiknek nem kell

„A jelenlegi vitatkozók és rehabilitálók azonosítják magukat a Horthy-rendszer arisztokratáival, ami kissé idejétmúlt magatartás a modern vagy éppen posztmodern Európában. Meg – nagy valószínűséggel – semmi közük hozzájuk. A hárommillió koldus leszármazottai vajon hol vannak? Tessenek olvasni. Illyés Gyulát, Móricz Zsigmondot, Szabó Zoltánt, Kovács Imrét, József Attilát, Nagy Lajost, Veres Pétert, de akár a polgári Kosztolányit vagy Márait. Akkora volt itt a nyomor, hogy tisztességes ember nem tudott azonosulni a rendszer haszonélvezőivel. A mezőgazdaságot azért nem lehetett modernizálni, mert milliók haltak volna éhen, ha gépek végzik el a szántást meg az aratást. Akkor ez volt a közmunka helyett.

Javasolnám még a kormányzó emlékiratainak elolvasását. Átlagosan kiművelt stilisztikai érzékkel, követve az érvek és indítékok megfogalmazott rendszerét, ép ízlésű ember nem gondolhatja, hogy valamilyen emberi nagyság sorait olvassa a történelem menetéről. Sőt inkább olyan középszer benyomását kelti, aki szerencsés pillanatban volt jó helyen, és úgy díszelgett egy ország élén, hogy nemigen tudta, mit is kellene tennie. Gondolkodtak és cselekedtek helyette.”