Az országból távozók hiánya

 „Orbán Viktor »nemzeti-keresztény« rezsimje nem csupán leírta az ország lakosságának kétharmadát, hanem tervbe vette teljes kifosztását, egzisztenciális ellehetetlenítését, erkölcsi és mentális megtörését, hogy létrehozzon egy stabil egzisztenciával rendelkező, a hatalommal szemben lojális, azt mindig és mindenben fenntartások és erkölcsi gátlások nélkül kiszolgáló »keresztény« középosztályt (mint a Horthy-korszakban) — hogy a Balog Zoltán-i kategorizálást használjam. Ebben a törekvésében mindent megtesz azért, hogy akik esetleg veszélyt jelenthetnek a tervre, ne csupán elmenjenek az országból, de el is forduljanak tőle. Ez nem csupán az élhetetlenség érzetének a felkeltését jelenti, hanem azt a céltudatos kormányzati törekvést is, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön élő/dolgozó magyar állampolgárok lehetőleg ne éljenek szavazati jogukkal a 2014-es országgyűlési választáson. Távlatosan pedig az a cél látszik körvonalazódni, hogy az országból távozó magyarok helyét határontúli »új állampolgárokkal« töltsék fel. Akarva-akaratlanul az Orbán-rezsim a szomszédos nemzetállamok etnikai homogenizációjának a malmára hajtja a vizet. Feltételezem, hogy sem Bukarestben, sem Pozsonyban, sem Belgrádban, még legmerészebb álmaikban sem gondoltak arra, hogy egykor majd a budapesti magyar kormány segít nekik a 19. században megálmodott egységes nemzetállam megvalósításában. Amivel azonban az Orbán-rezsim nem számol, hogy az a határon túli magyar, aki nem akar a rendszer (új urainak) jobbágya lenni, már nem jön Magyarországra, még ha meg is szerzi az útlevelet. Aki ugyanis jár-kel a világban (nem turista és nem hivatalos látogató), az látja, hallja, érzékeli, tapasztalja: ma magyarként nincs nagyon mire büszkének lenni.