„És vajon - feltéve, de nem megengedve, hogy a miniszter óhaja legitim - hogy kellene csinálniuk ezt az egészet a cigányoknak, ezt a maguk közül való kivetést? Családi szinten képzeli a miniszter, testvér a testvért, anya a fiát, vagy ez inkább csak távolabbi rokonok esetében lenne elvárás? Esetleg minden gettóban lenne egy ilyen felelős, afféle társadalmi megbízott (tmb.), akinek dolga helyben menedzselni az ügyet? Ingyen? Vagy lenne azért egy szerényebb tiszteletdíj a cigány önkormányzaton keresztül folyósítva? Farkas Flórián vélhetőleg ebben az ügyben is megbízható partnere lenne a kormánynak, hiszen arcizma sem rándult a miniszter cigánybűnözős mondata után. Megyei szinten pedig lehetne támaszkodni az önjelölt vajdákra. A borsodi »vajdánál« többet kevesen tettek a cigányok stigmatizációjáért, az egészen operettfigura-szerű fővajda közvetlen környezete pedig már évek óta maga is használja a cigánybűnözés kifejezést - az pedig mindössze kezelendő kommunikációs probléma, hogy Kállai urat magát már többször is elítélték, többek között csalásért és testi sértésért, legutóbb épp a múlt héten.”