A szélsőséges csoportok otthonosan mozognak e közegben, s ennek az árát a testkultúra drágán fizeti meg.
„Nincs annál adekvátabb reakció egy NB I-es női kézilabda-mérkőzésen feltűnő »Veled vagyunk, Csatáry Laci!« szövegű molinóra, mint »Sieg heil!« kiáltásokkal válaszolni. Legalábbis néhány debreceni kvázi szurkoló (értsd: sportlétesítményeket látogató szalonnáci) biztosan ezt gondolja, mert így reagált a békéscsabai találkozón kifeszített drapéria láttán.
A szövetség vizsgálatot indított, mire a viharsarkiak közölték: nem a náci rémtettek elkövetésével vádolt Csatáry Lászlóra emlékeztek, hanem a Csutak becenévre hallgató drukkertársuknak üzentek. A kolléga korábban egy meccset sem hagyott ki, ám egy tragédiában elveszítette a családját, hajléktalan lett, súlyos alkoholproblémákkal küzd.
A férfival persze együttérezhettek volna úgy is, hogy arról ne mindenkinek az FTC-meccsen történt incidens és a vészkorszak jusson az eszébe, de legyünk megengedők, s tételezzük fel: tényleg csak az együttérzés motiválta az akciót. Ebben az esetben a szép gesztust csupán annak bárdolatlansága árnyalja, ám a hajdúságiak náci karlendítéseire és rikoltozására nem létezik magyarázat.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy az államok megtilthatják a transzneműeknek a női iskolai és egyetemi sportágakban való részvételt.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Becságh Péter korábban a Roche Magyarország egészségügyi innovációért felelős vezetőjeként dolgozott.
Több jogvédő szervezet is bírálja az alaptörvény 17. módosításának tervezetét.
