„Hol áll most a műalkotás? Illetve: hol fekszik?
Biztos, hogy ezt nyilvánosságra akarjuk hozni?
Veszélyt szimatol?
Hát…
Csak nem hazavitték a demonstráció résztvevői a hungarocelltestrészeket, mint ötvenhatban Sztálin fejét meg mutatóujját a forradalmárok?
Tényleg vitték ereklyeként a darabokat. Nem vicc. Vuduzták, késekkel meg mindenféle dolgokkal szurkálták. Azért bizonyos fődarabok megvannak, őrzi őket a Szolidaritás.
Hol a fej?
A fej és a csizma maradt nálunk.
(...)
Számítottak arra, hogy jobbról-balról megvetés, elhatárolódás kíséri majd a performanszot?
Balról nem számítottam ekkorára. Bár, ami történt, illeszkedik abba a sorba, ami az elmúlt három évben történt az ellenzéki oldalon.
Mi történt az elmúlt három évben?
Nem akarom kibontani. Mindenhonnan, mindenféle támadásnak voltunk kitéve.
A szociktól kaptak eddig is, de most fő szövetségesük, Bajnai Gordon is finoman elhatárolódott.
Gordon nem elhatárolódott, hanem azt mondta: nem feltétlenül az ízlése szerint való, ami történt. De egy szövetségben megférnek különféle vérmérsékletű, különféle társadalmi csoportokat képviselő emberek.
Volt utólag belső purparlé?
Purparlé nem volt. Levontuk a konzekvenciákat. Egyébként az akció egyes elemei az én ízlésemnek sem feleltek meg, de egy tüntetésen nem kontrollálható az összes mozzanat.”