Monarchizmus vagy nacionalizmus?

„Véleményem szerint a vita kezelhetősége szempontjából célszerű lenne három, eléggé összekeveredett kérdést különválasztani. Máskülönben könnyen előfordulhat, hogy a kérdésfelvetés is helyes, a válasz is, csak a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az első kérdés: kell-e, lehet-e királyság Magyarország államformája? A második: ha igen, akkor Habsburg legyen-e az uralkodó? A harmadik: mi hazánk regionális jövőképe?

Az első kérdésre monarchista szemléletű történészként természetesen igen a válaszom. Nagyon szeretném, ha Magyarország visszatérne ahhoz a monarchikus tradícióhoz, amely évszázadokon keresztül – minden vesztesége és hibája ellenére – százszorta sikeresebb volt annál, mint amit köztársaságként fel tudunk mutatni. De ez csupán elméleti válasz, mondhatni vágy. (...)

Mit jelent megélni a monarchikus erényeket? Úgy létezni, mintha lenne királyunk. Egyfajta állandó készültségben, feszültségben. Tisztelni a Szent Koronát, a monarchikus eszmét, a hierarchiát, a nemesi lelkületet, az önfeláldozást, a minőséget, mindazt, amitől a demokratikus, egalitárius, republikánus hatások megfosztották az emberiséget. A vita második kérdésére, vagyis hogy Habsburg legyen-e a király, a fenti sorok fényében nem kívánunk válaszolni. Megjegyzéseket azonban teszünk. A vita eme részét ugyanis meddőnek tartjuk. Az egyik oldalon állnak a dogmatikus legitimisták, a másikon az érzelmi nacionalisták. Bibói értelemben mindketten túlzott lényeglátók.”

(Részletek a Magyar Nemzet október 3-ai számából)