Egervári Sándor, köszönjük!

„Ha Egervári a márciusi magyar-román (2-2) 80. percében nem enged a nyomásnak és nem cseréli be az amúgy rettentő tehetséges fehérvári Kovács Istvánt, meglehet minderre fény sem derül... Viszont engedett.

Hogy, szakmai hiba egy létfontosságú csúcsmeccs utolsó 10 percében, 2-1-es vezetésnél mély vízbe dobni egy 21 éves játékost a válogatott középpályáján, olyannal stabilizálni a taktikailag létfontosságú területet, aki alapvetően »előrefele« játékos, ergo szerelni nem tud, az nem kérdés. Mint ahogy az sem, hogy éppen a kis Kovács labdavesztése után gázolt át a 92. percben Chipciu az éppen kifele lépő magyar védelmen... Kovács azóta a felnőtt keret közelében sincs...

Ha nincs az a gól, állítjuk, nem kapunk ki 3-0-ra Bukarestben, nincs a 8-1-es amszterdami zakó sem és most mosolyogva készülünk a pótselejtezőre. Nem szólal meg Szalai sem, ergo végső soron nem derül fény a magyar labdarúgó szakma egyetemes alkalmatlanságára...

Így hát Sanyi bá', szomorúan mondjuk: a csoportbronz a realitás, így köszönjük az eredendően sikeresnek ítélt 3. helyet. De méginkább azt a zord márciusi 80. percben történt cserét!

Így legalább mindenki tisztábban lát.”