Aki ledöntötte Hajdú Péter műanyag szobrát

„Ha tehát egy szép napon úgymond kiderül róla, a két lábon járó Crony Capitalismről, ami amúgy is igencsak kézenfekvő volt, hogy ti. politikai és személyes kapcsolatai egyengették karrierjét, üzleti sikereit, akkor a legtöbb, ami elvárható, az egy ironikusan eldünnyögött »nahát«, de tényleg ez a maximum. Fogalmam sincs, hogy Dömsödi Gábor miért erre épít üzleti modellt, arról meg pláne nem, hogyan lehet azzal a címmel együtt élni, hogy »Friderikusz és Hajdú serpája voltam«? Valószínűleg úgy, hogy ha valaki tíz évig végig szervilis egy műanyag szobor iránt, majd erőtlenül letaszítja, akkor onnantól a cím már mindegy. (…)

A Hajdú Péter-jelenség megértése nélkül elképzelhetetlen a mai Magyarország megértése. A főbb stációk: a kormányfő és nevelt lányának kreatív felhasználása. Az aggodalomtól mentes átlavírozás egy másik miniszterelnök felé (alá). A kormányfő-közeli potentátok közelségének keresése és sikeres megtalálása. A napi törleszkedés. A tehetségtelenség, a középszer kultuszának ápolása a bulvárban, ahogyan azt a másik oldalról egy sikeres miniszterelnök is teszi. A műsorkészítői és politikusi bulvárérdekek egymásra hangolása, a Kaminsky Fanni-féle recept alapján. A trafikmutyiba való beszállás kísérlete, majd a megalázó bukta után a mutyi védelme. A Facebookon a Coelho-generátor aktív használata (pl. »Amikor egy fáradt nap után hazaérsz, nem felejted, mi a boldogság és a szépség, mert ott van veled minden pillanatban«), de ez a legkisebb baj.

A legnagyobb baj az, hogy holnapután is lesz Frizbi. Meg azután.”