A cigányok, Tavares meg az Amnesty: kormánypárti őrület

A kormánypropaganda kiváló gyöngyszemei nyilván nem a pallérozott füleknek készülnek. Bővítsük a kört: a pártközlemények nagy része sem azoknak szól, akik össze tudják adni a kettőt meg a kettőt, és nem ötöt kapnak eredményként. A propaganda tehát általában buta, az érzelmekre játszik, és az esetek nagy többségében kevés egyezést mutat a valósággal.

A legújabb kormánypárti sláger az, hogy az Együtt-PM bajai szavazó-utaztatós játéka rasszista gyűlöletkeltés a cigányok ellen, mivel a fideszes bábuval egy barna figurát kell átkísérni az úton ahol el is üthetik őket a mindenféle kis autók. A Fidelitas már egyenesen az Amnesty Internationalt szólítja fel, hogy lépjen az ügyben. Farkas Flórián meg szegény Rui Tavarest. Ilyen eget rengető rasszista támadás évek óta nem történt az országban – gondolhatnánk – hacsak nem számítjuk az ötös számú párttagkönyvvel rendelkező Bayer Zsolt cikkét, amelyben állatoknak nevezte a cigányokat, és kiiktatásukra szólított fel.

Nos, a hír egyébként nem igaz. A félreértés onnan indult, hogy az Index feltehetőleg színtévesztő kollégája úgy döntött, hogy az a bábu barna, tehát cigányokról van szó. Meg is írta a cikket, ami után aztán csak úgy kapkodott a kormánypárti propaganda-gépezet. Ilyen hülyeséget ugyanis még egy végtelen energiacellára kötött Habony Árpád sem tudna előállítani 168 megfeszített, kemény munkaóra alatt. A bábu ugyanis már a kezdettől fogva szürke volt, úgyhogy ha csak nem kis szürke marslakókat félt a Fidesz, akkor szó sem eshet rasszizmusról.

Lehet tehát morbidnak tartani, hogy a játékban elüthetik a Fidesz-aktivistát, meg a szavazót, és ezután csak holttestük körberajzolt nyoma marad az úttesten, de azt mondani, hogy ennek – legalábbis vizuálisan – bármi köze lenne a bajai 32. választókerület cigányaihoz – na ez nettó hazugság. Persze el lehet sütni egyszer, sok őrültség elhangzik egy felfokozott intenzitású kampányban, de ráakaszkodni a témára, és annyira túltolni a hazugságon alapuló rasszista-biciklit, hogy már az Amnestyn, meg Rui Tavaresen követeljük a megfelelő lépéseket – nos ez már komoly túlzásnak tűnik.

Mondhatni: nevetséges. Vagy másképp: rettentő szomorú.