Viktor, az álarcos

„Nemcsak én kedvelem Gaston Leroux kedélyesen hátborzongató regényét, és a belőle készült Webber-musicalt, az Operaház fantomját, hanem úgy tűnik, a szocialisták is. A MSZP PR-osai és arculattervezői azt találták a legjobbnak, ha a párt október 19-i kongresszusát a »Lehull az álarc!« jól kommunikálható motívumára építik fel. Ezt a célt szolgálta a szónokok háta mögé kivetített hatalmas kép, melyen félig Orbán Viktor igazi, rosszindulatú arca látszott a maszk mögül, ami hasonlított arra, amit a Fantom viselt. (...)

Orbán Viktornak tagadhatatlan többféle arca – ha úgy tetszik: álarca – van. Mint ravasz és a közönség rokonszenvére pályázó politikus, gyakran másképpen beszél külföldön, mint itthon, másképpen szólítja meg a különböző társadalmi rétegeket és a csoportokat. Annak, aki majd egyszer a helyére lép, és kormányfő lesz, ugyanúgy kell majd viselkednie, ha hatalmon akar maradni, hiszen »nyílt sisakkal« csak falnak lehet rohanni a közéletben. Ha tetszik, ha nem, az álarc a politika elkerülhetetlenül szükséges kelléke. Rosszul egy áll a politikusnak, ha ellenfeléről úgy akarja letépni, hogy közben ő is azt viseli.”