Ne engedjünk a csordamentalitásnak, őrizzük meg a civil kurázsit – ne engedjük be a rémet!
Soha nem engedhetünk a csordamentalitásnak. Veszprémy László Bernát írása.
Ha lesüllyed valaki az általa kárhoztatott szintre, akkor bizony egyáltalán nincs már joga megítélni mást e dologért.
Felkerült a Youtube-ra egy TASZ-os videó a Jobbik által 2012. augusztus 5-én, Devecserbe szervezett tüntetésről. Ezen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból, a Betyárseregből, valamint A Nagybetűs Életből érkezett tüntetők mutatják be, mennyivel is állnak ők felette mindannak, ami ellen állítólag küzdenek. Méltóság, emberség, tartás és kulturált hozzáállás? Nos, mindez ugyanúgy nincs meg bennük, miként a lelátókon magukból kikelve mocskolódó szerencsétlenekben, vagy a melegtüntetéseken buzizó, frusztrált kisemberekben sem.
„Az előbb láthattuk, hogy milyen gyűlöletet, utálatot váltott ki tisztességes magyar emberekből egy cigánynak a megjelenése. És ez gondolom nem a véletlen. Ez a fajta úgy van kódolva genetikailag, hogy benne van a bűnözés. (...) Azok az egyenjogúsító törekvések, amik valamilyen formában a társadalmi egészséges egyensúlyt próbálják megbontani, ezeket kell legelőször is kiirtani a közéletből. Az erőtlenség mindig erőszakot eredményez. Az erő tekintélyt, tiszteletet és rendet parancsol” - mondja mikrofonba egy tüntető mindazt, amit a jobbikos, és a párttól még inkább széljobbra található szavazók gondolnak magukról, a társadalomról, jogokról és kötelességekről.
Ez pedig annyi: mindaz, amit nekünk szabad, tőlük elfogadhatatlan és tolerálhatatlan cselekedet. Mindig csak a mások viselkednek mocskos, állatias és undorító módon, mindig a másikat kell megakadályozni abban, hogy tegyen valamit, mindig a másikat kell ellehetetleníteni valamiért. A Jobbik múlt heti, soroksári gyűlésén is halálbüntetést, kémiai kasztrálást és minden földi jót követelt: a párt szavazói pedig lelkesen tapsoltak, mert kis fejükben ez úgy fogalmazódott meg, hogy kötél, kasztrálás, a négy fal közé zavarás és pofába öntött sósav mindig csak a másoknak jár, az pedig elképzelhetetlen, hogy rájuk is visszahulljon a sok áldás.
Mert a „társadalmi egészséges egyensúly” mindig azt jelenti, hogy ők ne vonulgassanak, ne drogozzanak, ne piáljanak, ne füvezzenek, ne ordibáljanak, ne öltözzenek trógerként, ne hagyják elkanászodni a gyerekeiket, és egyáltalán, ne csináljanak semmit, ami megbontja az áldott társadalmi rendet. De az egészséges egyensúly része az is, hogy mi kivonulhatunk gyerekek füle hallatára ordibálva buzizni az Arénához, mi mehetünk mások háza elé üvöltözni, mi szívhatunk, ihatunk és borogathatjuk a kukákat szombat esténként. Mi öltözhetünk eszkimóbundás hülyegyereknek, mi hagyhatjuk, hogy a drágalátos csemeténk Hungarica-koncert előtt döntsön le két liter kannásbort és verjen meg tarajos lánykákat (!!!), és egyáltalán: mi bármit tehetünk, amit csak akarunk, mert mi tisztességes magyar emberek vagyunk ordibálva, betépve, gyengébbet verve és a hányásunkban fetrengve is.
Az erőtlenség mindig erőszakot eredményez? Na ne mondd, drága magyar barátom! Talán nem véletlen az sem, hogy általában nőket erőszakolnak meg, idős embereket vernek halálra, nem pedig életerős férfiakat, akiknek már a megjelenése is „rendet parancsol” romák és nem-romák között egyaránt. De azt magyarázd már el, kérlek, mitől vagy te különb azoknál, akik ellen állítólag felszólalsz? Hogy te tisztességes magyar embernek hívod magad? Na ne röhögtess.
De még csak nem is kell jobbikosnak lenni ahhoz, hogy az ember ne legyen képes csak annyira logikusan gondolkozni, hogy belássa: ha lesüllyed valaki az általa kárhoztatott szintre, akkor bizony egyáltalán nincs már joga megítélni mást e dologért. Ha egy gyilkosság hallatán azt követeli, hogy az elkövető fejét verjék szét egy baltával, a családjával pedig nézessék végig a dolgot, akkor bizony ő sem lesz több egy bestiális, vérontásra gerjedő, beteges pszichopatánál. Ha halált követel, akkor ő is a gyilkosság pártjára áll, nem pedig az életére.
De hát ezek az emberek nem is a kultúrát védelmezik a barbárságtól, nem Márait, Camus-t, Bergman-t és Beethoven-t állítják szembe a brutalitással; hanem a kegyetlen vérontást a kegyetlen vérontással. Náluk a társadalom egészséges egyensúlya azáltal teremtődik meg, hogy a barbárságra legalább ugyanolyan mértékű barbárság adatik válaszként. Hányinger.