Az angol konzervatívok esete az emberi jogokkal

„A nagy emberi jogi egyezmények többségét a második világháború után szövegezték meg azzal a céllal, hogy többé ne fordulhasson elő, hogy valakinek az emberi mivoltát, méltóságát kérdőjelezik meg, és hogy az emberi életeket puszta eszközként kezelik. Ezért olyan alapvető elveket deklaráltak, – például az Európai Emberi Jogi Egyezmény is – mint az élethez, szabadsághoz való jog, a kínzás, embertelen bánásmód tilalma, vagy a megkülönböztetés tilalma. Ezen alapvető garanciák mellett olyan, a demokráciákban elengedhetetlen alapjogok is megfogalmazásra kerültek, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága vagy az egyesülési és gyülekezési jog.

Az emberi jogok azonban egyre gyakrabban fordítva sülnek el: az egyenlőségből a »pozitív diszkriminációnak« köszönhetően sokszor az lesz, hogy valakik (nők, melegek, bármilyen kisebbségek) egyenlőbbek, vagy adott esetben a családi élethez való jog képezi akadályát a büntetőeljárások rendes lefolytatásának. Az emberi jogokkal szembeni erősödő szkepticizmust pont azoknak a – gyakran az eredeti céllal összeférhetetlen – kiforgatása okozza, így nem meglepő a Strasbourgi Bíróságot ért számos kritika sem.

Hogy az angolok végül kilépnek-e az Egyezményből, az szorosan kötődik ahhoz a kérdéshez, hogy az EU-ból vajon kilépnek-e? Nagyon valószínű, hogy egyikből sem fognak; – még akkor sem feltétlenül, ha a következő választáson a konzervatívok nyernek – az emberi jogok kiterjesztő értelmezését illető fenntartásaik ennek ellenére megalapozottak.”