„Az első tábor-adásban aztán menten azzal kezdtünk, hogy miközben a 150 továbbjutó önfeledten bulizott valami szállodában, a zsűri látványosan nagyokat sóhajtva megnézte az összes produkciót és szelektált, kihajítva vagy ötven jelentkezőt, akiket ki tudja, miért juttattak tovább, illetve, de tudjuk, mert állandóan mondják: mert tehetségesek, és mert fasza a hangjuk. Na persze, mint Sárközi Józsefnek, Bikicsunáj 2.0-nak, akit Alföldi bosszúból engedett be a szerencsés száz közé, ugye. A saját szabályok és állandóan hangoztatott válogatási elvek szemen köpése nem újdonság az X-faktorban, volt már, lesz is még, csak éppen nagyon szarul jön le a dolog úgy, hogy egy színpadra és éneklésre tökéletesen alkalmatlan férfit csak azért tesznek be a műsorba, mert ki lehet röhögni, miközben a kiesők között tuti volt olyan, aki kettőnél több hangot eltalál.
József Csipkerózsika-álma aztán nem sokkal tíz óra előtt véget ért, mert hát nem tud énekelni szegény, de ettől még Szikora felajánlotta neki, hogy majd egy R-Go koncerten bizonyíthat, nagyszerű ötlet, csak támogatni tudom, én a gidák helyett is Józsefet tolnám a színpadon. És ha már biodíszlet, Lilu is előkerült a műsorban, igaz, a szerepe annyiban merült ki, és most nem viccelünk, hogy a válogatóról kijövő énekesek hol a nyakába ugrottak, hol a vállán sírták ki magukat. Öröm az ürömben, hogy Istenes Bence csak hat másodpercet kapott csak a műsorban, de az ilyen kis dolgoknak is lehet, sőt kell is örülni.”