Komolyan mondom, ha nem ők döntenének a sorsunkról, akkor egészen szórakoztató lenne az az abszurd szappanopera, amiben mi élünk Romániában. Az előző részek tartalmát most nem foglalom össze, jelenleg ott tartunk, hogy Verespatak miatt a román ballib-koalícióban is elindult a balhé – nevezzük ezt származékos haszonnak.
Az egészet Crin Antonescu kezdte el. Ő a Nemzeti Liberális Párt (román betűszóval: PNL) elnöke, a koalíció társelnöke, aki úgy véli, hogy ő az ellenzék vezére is, merthogy kormányon van, de nincs hatalmon. Ha nem értitek, itt a magyarázata: addig nem jelenthető ki, hogy hatalmon vannak, fejtette ki, amíg a korrupcióellenes hatóságok leválthatják a minisztereket, vagy amíg az alkotmánybíróság törvények alkalmazását halaszthatja. Mondjuk, a világ normálisabb részén alapból nem javasolnak korrupt politikusokat miniszternek, és alkotmányellenes törvények is jóval ritkábban születnek, tanulni kell még ezt a demokráciásdit, no. Ez az ellenzéki vezérbe oltott kormánypárt-elnök aszongya, hogy közvetve úgy tudja, a szocik támogatják a bányatervet, amivel neki ugyan nincs baja, de jó lenne, ha az elvtársak most már kiteregetnék a lapjaikat.
Elnöktársa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elöljárója, Victor Ponta – aki képviselőként nem ért egyet saját kormányfői álláspontjával – visszavágott, hogyaszongya, a kormány összes minisztere támogatta a verespataki cianidos bányászatot, Antonescu minden apró részletét ismerte az ügynek, ne gyöjjön a kanyarfúróval. Egyébként a verespataki bányanyitás bedőlése azzal jár, hogy Fehér megye eltűnik a gazdasági térképről, tette hozzá a miniszterelnök, innen is látszik, hogy nem közgazdaságtanból másolta a doktoriját. Családilag is nagy a kever: Antonescu felesége, Adina Vălean EP-képviselőként a cianidos bányászat mellett lobbizott, Ponta felesége, Daciana Sârbu EP-képviselő viszont határozottan ellenzi.
Habnak a tortán nemrégiben megszólalt mindkettőjük szellemi atyja, Ion Iliescu volt államfő is – aki kommunistaként váltotta a kommunistákat, majd bányászokkal verette a demokráciát követelő honfitársait –, nagyjából lehülyézte a bányanyitás ellen tüntetőket, azokhoz a 19. századi haladásellenes költőkhöz hasonlította őket, akik a mozdonyok füstjétől féltették a természetet, és kijelentette, hogy bár annyira nem ért hozzá, de szerinte a cianidos technológiának nincs alternatívája, azt mégsem lehet, hogy ott az arany, mi meg csak nézzük. Tízezrek szerint meg lehet, bár az is igaz, hogy minket nem Ceauşescu dresszírozott az egy, igaz út megfutására.