X-Faktor és a kirúgások Magyarországa

„Van egy 25 éves nő, aki kitűnővel végezte az egyetemet, elhagyta városát Miskolcot, és megannyi pályázás után Budapesten kapott munkát, ahonnan aztán rövid úton elbocsátják, mert »hörög«, kék nadrágot visel és piercinget hord. Senkit nem zavar az a felette ítélkezők közül, hogy ő nem azért ment az X-Faktorba, amiért Selmeczi Gabriella szokott sajtótájékoztatóra – azaz hogy nevetségessé tegye magát –, hanem hogy a benne lévő ambíció, bizonyítási vágy és tehetség elnyerje elismerését. Hogy Tímea is megmutassa a világnak, azt, amit ő tud. Mitru Tímea nem akart mást, mint megannyi fiatal és érvényesülni akaró sorstársa: bizonyítani, hogy mi minden van benne, bizonyítani, hogy ő benne is ott van a szikra, majd pedig a tűz. (...)

Napjaink Magyarországának egyes munkáltatói szerint viszont az veszélyezteti a gyermekek lelki »épségét«, hogy egy 25 éves szolfézstanárnő fellép egy tehetségkutató műsorban, és nem pont úgy énekel, ahogyan mondjuk a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalt szokás. Egy olyan tanárnőről beszélünk, akinek munkájával kapcsolatban információink szerint nem merült fel semmilyen kifogás. Az meg úgy látszik, az iskola vezetésében nem merült fel, hogy az hogyan hat majd a gyerekek fejlődésére, igazságérzetére, a másság iránti elfogadás képességére, amikor elmagyarázzák majd nekik, hogy kedves tanárnénijüket miért bocsátották el.

Ez ma Magyarország: kiszolgáltatott munkavállalók, a hoffmanni káoszoktatási rendszer találkozása a pintéri fegyelmezés »gyakorlatával«, a „majd mi megmondjuk neked, hogyan öltözz, énekelj, viselkedj” szemlélet megszületése. Ma a kormányzati vállalhatatlanságoknak megfelelni akarók abba szólnak bele, hogyan és milyen stílusban énekeljen az ember, holnap majd pedig abba, mit egyen, mit nézzen, kire szavazzon. Akinek mindez nem tetszik, annak marad az elbocsátás, a közmunkaprogram.”