Akkor most ki is a fogyatékos?

„»Polgári ellenállás« – mire asszociálunk, ha ezt halljuk? Állami önkénnyel, immorális igazságtalanságokkal szembeni jogos önvédelemre? Civil engedetlenségre, adófizetés, sorozás megtagadására, magasabb rendű, szuverén erkölcsi megfontolásból? Tévedés. Polgári ellenállás az, ha egy Bükk-béli kis község lakosai olyannyira nem bírják elviselni a fogyatékkal élők látványát, hogy szívesen eltekintenének a beköltözésüktől. A saját jól felfogott érdekükben, természetesen.

Szilvásvárad nem kér a fogyatékosokból, és a polgármesternek három problémája van az üggyel kapcsolatban: egyrészt »a hivatalt nem keresték meg a tervvel«, másrészt »a községet megosztotta a hír«, végül »nehéz kezelni azt a polgári ellenállást, ami kialakult«. Nincs mit tenni, az alulinformált, a megosztottságot természeti adottságként felfogó, a »polgári ellenállás« előtt kapituláló polgármester nem tehet semmiről, és mivel a csúnya külső körülmények kész helyzetet teremtettek, ő nem fog ellenállni az ellenállásnak.

A fogyatékosok magukra maradtak. Hogyan lesz így valamelyikükből miniszterelnök?”