A drog mint politikai kampányeszköz

„Lázáry egy olyan drogot fogyaszt, aminek a grammja 15 ezer forint. Egy VIII. kerületi roma drogfogyasztó pár ezer forintért veszi a ki tudja mivel felütött dizájner szemetet. A kokainfogyasztók többsége a közhittel ellentétben nem feltétlenül szenvedélybeteg. Ha azonban egy menedzser, celeb vagy politikus függővé válik, akkor könnyen bejuthat egy diszkrét luxus magánrehabba. Bár mindketten ugyanazt a bűncselekményt követik el, a kólázó politikus minimális eséllyel fog börtönbe kerülni szenvedélye miatt, a mélyszegénységben élő spurizó roma viszont ki-be jár a börtönből. Ellátásba jutni pedig szinte nulla esélye, és most még a tűcserét is bezárják a feje fölött.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mennyire képmutató az a társadalom, ami az alkoholproblémákat és az azokkal összefüggő családi erőszakot tolerálja, de ha valaki füvet szív, az már ördöggel cimborál.

A gond az, hogy jelenleg nem jut el a vita színvonala odáig, hogy rendszerszintű problémákkal és megoldásokkal foglalkozzon, a feleket csak a felszínen hajtja az ifjúság védelmének magasztos célja. A másik oldalhoz tartozó politikus drogfogyasztással való megbélyegzése valójában politikai kivégzést jelent. Amit a politikusoktól elvárhatunk, az nem a negatív drogteszt lobogtatása, hanem az, hogy reális stratégiai célok mentén pragmatikus, hatékony, az emberi jogokat tiszteletben tartó politikai intézkedésekkel segítsék elő a drogproblémák megelőzését, kezelését, ártalmainak csökkentését, ezekhez rendeljenek megfelelő költségvetési forrásokat és felelősöket.”