Lomitörvény: a legnagyobb hulladék

„Lomtalanítás ugye az, amikor az ingatlanomból az utcára pakolok minden fölöslegessé vált ingót. »Az ingó tulajdonjoga az ingó dolog átvételével (jogérvényes birtokbavétellel) szerezhető meg« – írja a jogértelmező szócikk. De kérdem én, hol marad esetünkben a jogérvényes birtokbavétel? Mi az, hogy engem törvény erejével lemondani kényszerítenek az ingóságaimról való rendelkezésem jogáról? Mutassák meg azt a papírt, hogy én pontosan hol és mikor mondtam le a tulajdonomról az FKF Zrt. javára!

»Az ingó dolgokon fennálló tulajdonjog megszűnik akkor is, ha a tulajdonos a dolgon fennálló tulajdonjogjogával felhagy (derelinctio), például lomtalanítás esetén« –olvashatjuk még, és ez rendben is van, de az FKF ne árukapcsoljon, ne sajátítsa ki, ami a senkié, mert ezzel pont úgy viselkedik, mint az általa ellehetetleníteni szándékozott guberáló maffia. Az FKF nem tudhatja, hogy jótét lélekként nem az utcai szegényeknek kínálom-e fel előbb a lomjaimat, hogy azután csak azt vigyék el a közpénzemen, ami nekik már nem kell.

Az utcánkban ideiglenesen állomásozó lomimaffiát pedig jobban tűröm, mint a hajléktalanokat, a tulajdon nélkülieket és a tulajdont egyaránt gyűlölő, bürokratikus önkormányzati hulladékembereket.”