„Mert mit lát az Y-generáció?A sikeres szülőt, aki hol a megélhetésért, hol a jobb életszínvonalért hajt, este járva haza. Vagy nem hajt, de akkor gyomorfekélyt okozó feszültségben él, mert nincs munka, a számlák meg jönnek, néha a végrehajtó is. Jobb esetben. A rosszabbikban egyre nagyobb görcsoldó a pohár, a család lezüllik, a kilátástalanság borítékolható. Meg azt látja, hogy egy országot lelopni képes garnitúrából vannak a celebek, következmények és arcpír nélkül, s a karrier útja nem a tudás és szakképzettség, hanem a tévés tehetségkutatónak nevezett szörnyűség.
Diplomát akar, megszerzi, nem mindig nagy erőfeszítéssel, majd a munkaerőpiacon meglátja diplomája nulla eurós értékét. Meg látja a szomszéd gyereket, aki mutyizik, ügyeskedik, lenyúl, BMW-vel jár. Az intézmények nem érte vannak, hanem azért, hogy szívassák. Mégis szülei mintáját követi, életét eladósodással kezdi, és nem tudja, mi lesz holnapután. Mindezt nem ő okozta, nem érti, és ami a legrosszabb, nem is akarja már érteni. Őt hagyják békén.”