Tóni, ez így kevés lesz!

„Engem nem onnan ismernek a belvárosban, mert ott tüntettem, hanem mert ott éltem le a fél életemet!

Születésem után a Bank utcában, majd a Papnövelde utcában laktunk, bölcsődébe és óvodába a Dorottya utcába jártam, tanulmányaimat a Deák téri általános iskolában kezdtem. Az Erzsébet téren rúgtam a port minden délután, 8 évesen ebben a kerületben indultam sakkversenyeken, a Molnár utcai művelődési házban nyertem úszóversenyt már 10 évesen.

Amikor megtanultam olvasni, anyukámmal az volt a kedvenc játékunk, hogy ő mondott egy utcát az V. kerületben, és én elmondtam, hogy kell eljutni oda. Alsós voltam, amikor már minden utcát ismertem a belvárosban.

Amikor nem a Belváros-Lipótvárosban laktam, akkor is csak pár száz méterrel arrébb, a körút másik oldalán éltem, de 15 évesen már ismét a Nagy Ignác utcából jártam gimnáziumba.

Amikor te csak tüntetni láttál engem a belvárosban, akkor a Falk Miksa utcában laktam, így többször is láttalak kutyasétáltatás közben, ahogy befutottál a Képviselői Irodaházhoz az Audiddal.

Szóval, Tóni, engem nem azért ismernek a kerületben, mert itt tüntettem, hanem azért, mert nap mint nap találkoztunk a lakókkal bevásárlásnál, orvosnál, vagy épp séta közben. Én ugyanis - szemben veled -, nem csak dolgozni járok ide a kertvárosból.”