A Demokratikus Koalíció elnöksége megalapította az Arany Mikrofonállvány Díjat. A díjat, amely egy álló aranyszínű mikrofonállvány, amit annak ítélünk oda, aki a közszolgálati rádió vagy televízió politikai riportereként, műsorvezetőjeként a legundorítóbb, leginkább szolgalelkű, alákérdező, csúszómászó módon készített interjúkat politikusokkal, aki leginkább megtestesítette a valóságos hallgatói, nézői kérdésekkel interjúalanyát szembesíteni nem kívánó „mikrofonállvány” fogalmát. A DK elnöksége a díjat idén egyhangúlag Obersovszky Péternek ítélte oda.
Obersovszky Péter számos műsorával jogosan vívta ki a DK elnökségének csodálatát, a díjat azonban elsősorban Schmitt Pál köztársasági elnökkel készített interjújával érdemelte ki. Ennek során, mint azt a szakmai etikai bizottság megállapította, megsértette az etikus újságírói magatartás mind a négy alapelvét: a tisztesség, a függetlenség, a megbízhatóság és az érzékenység követelményét. Az Economist budapesti tudósítója a műsort az alázatos meghajlás olyan példájának nevezte, amelyet manapság ritkán látni Közép-Európában.
Tegnap behívtak az M1 Az Este című adásába. Azt válaszoltam, hogy Obersovszkyval én nem ülök le, mert ő nem riporter, hanem mikrofonállvány. Azzal meg ugye nem beszélget az ember. Vadai Ági viszont bevállalósan azt mondta, ő bemegy és legalább átadja az Arany Mikrofonállványt. Így is lett. Ági nem egy ijedős csaj. A megbeszélt időben megérkezett a tévébe, kezében az állvánnyal. Az Este későn kapcsolt. Elkezdődött a felvétel, Ági meg ripsz-ropsz átadta a díjat. Obersovszky megköszönte, majd megcsinálták az interjút. De a végére a szerkesztőnek leesett a tantusz. Lett is ribillió. Újra fel akarták venni az anyagot, de Ági otthagyta őket.
Végül nem merték nem leadni az anyagot. Megijedtek egy mikrofonállványtól. Nem értem. Hiszen minden nap ott ül a stúdióban…