Tranzit

„Azok a rezsimek tehát, amelyek úgy működnek, mintha az aranykor már elérkezett volna, szükségképpen képmutatóakká válnak. Azok pedig, amelyek a meghírdetett és a fennálló közötti egyenetlenséget az átláthatóság követelésével akarják kiigazítani, mondván, mutassunk rá az egyenetlenségre, méginkább a romlás előidézőivé lesznek. Ahogy egy kortárs Machiavelli mondja, egy politikai közösség nem lehet transzparens. Minden kísérlet, ami erre irányul, olyan embereket termel ki, akik a képmutatás és a hazudozás, a fanatizmus és az üldözés nagymesterei. Egy politikai közösség tehát mindig a váróban tartózkodik, vagy sokkal inkább »mozog«, a politika ugyanis nem ismer nyugvópontot, mert »Magyarország jobban teljesít, de még nem elég jól«.

Van itt ugyanakkor még egy egyenetlenség: a tény, hogy a rezsim természetes állapota a tranzit, vagyis a feltételek még nem értek meg, és aközött a tévesen levont következtetés között húzódik ez az egyenetlenség, hogy várni kell, amíg a feltételek megérnek. Így születnek a politikai cselekvéstől elvezető tévképzetek, egyfelől hogy hazafias kötelesség elhagyni a hazát, elmenni és kint maradni (egészen addig, amíg előállnak a »jó élet« feltételei), másfelől távol tartani magunkat a politikától, az őrízd meg magad a jövendőnek! parancsa jegyében (azzal a feltételezéssel, hogy az idő ugyan még nem nem jött el, de egyszer majd úgyis eljön, csak addig ne használódjak el).

A feltételek azonban változnak és változtathatók. Mire másra is irányulna egyébként a politikai cselekvés?”