Mérlegeli-e Budapest az EU-tagságot?

„Baloldali blogok kedvenc témája, ki akarja-e vezetni Orbán Viktor Magyarországot az Európai Unióból. Miért akarná? Miért zárná el a számára életfontosságú, a hazai közberuházások túlnyomó részét biztosító források csapját? Abban egyetérthetünk, hogy gazdasági megfontolások nem szólnak a kilépés mellett. Az évi hárommilliárd eurót meghaladó anyagi eszközök ellensúlyozzák az Európai Bíróság esetleg elmarasztaló ítéleteit bizonyos különadók kérdésében – még ezekben sem lehetünk biztosak. A telekomadó például összeegyeztethetőnek bizonyul a belső piac szabályaival, az egyes kiskereskedő-láncokat érintő különadót elkaszálhatják, de még mindig »megérte« az unortodox lépések bevezetése. A politikai megfontolások pedig mindaddig nem játszanak szerepet, amíg azok nem járnak súlyosabb belpolitikai következményekkel. Orbán Viktor láthatóan elmegy a falig, sőt, ha módjában áll, igyekszik alkalmi szövetségesekkel a falat még vissza is nyomni, tágítva ezzel mozgásterét.

Politológusok rámutattak, hogy a Fidesznek még kapóra is jött a gyenge ellenzék mellett, annak szerepét szinte »felvállaló« EU, hiszen a szabadságharc, a vélt nemzeti szuverenitás felemás megőrzése bejön a nemzeti kormánynak. Szavazóbázisa, különösen a fiatalabb nemzedék, nem is várja el a kilépést, megelégszik a magyar érdekek érvényesítésének retorikájával. Tanulságos volt a minapi kőszegi Tranzit Fesztivál egyik rendezvénye főként egyetemistákból álló közönségének alkalmi szondáztatása: a tagságot túlnyomórészt támogatják, az euró bevezetésének viszont csupán egy törpe kisebbség a híve.”