A Vígszínház független, mindig is az volt

„Balázs Péter Szolnokon deklaráltan népszínházat csinál, s – bár a pályázata nem nyilvános –, de nyilván itt is ez a célja. Az ön pályázatában is olvasható, hogy a Vígszínháznak – már csak a méreteinél fogva is – népszínháznak kell lennie. Mennyiben más ez a koncepció a hagyományos népszínházétól?

Azt hiszem, mást értünk a népszínház fogalmán. Én a Vígszínház 21. századi modern, művészszínházi jellegét szeretném tovább erősíteni. A pályázatban idézem Jean Vilar francia rendezőt, aki szerint a népszínház ma már korántsem csupán népszerű, populáris színház, hanem esztétikai elveiben igényes, valóságos problémákkal foglalkozó értékközpontú teátrum. A Vígszínház egyébként mindig is ilyen volt. Olyan darabokat mutattunk be, amelyek egyáltalán nem számítanak populárisnak, s mégis hihetetlen nézőszámot tudtunk elérni velük. Ilyen volt például Brecht Jó embert keresünk című drámája, amely a szakmai elismeréseket, POSZT-díjakat éppúgy begyűjtötte, mint a nézők szeretetét. (...)

Ebbe a koncepcióba belefér, hogy a színház politizáljon?

A Vígszínház nem politizál. Nem politizált Marton László alatt sem, most sem. A Vígszínház független, mindig is az volt.

Nem is direkt pártpolitikára gondoltam, hanem arra, hogy a bemutatott darabok a színház eszközeivel politizálhatnak-e.

Természetesen. A legtöbb előadásunk fontos társadalmi kérdéseket vet fel. Az évadokat tematizálni szoktuk, tavaly például a gyengék és elesettek évada volt. A Jó embert keresünkkel párhuzamosan elindítottunk egy kampányt Jó ember leszek címmel. A nézők vehettek jegyet másoknak, akiknek esetleg nem tellett volna rá, de szerettek volna színházba jönni. Ha politizálunk, akkor azt vagy így tesszük, vagy úgy, hogy a darabjainkkal próbáljuk megvilágítani a számunkra fontos társadalmi problémákat.”