„E szemlélet veszélyessége persze korántsem zárja ki a felvetett probléma realitását. Hiszen 2002-ben a választások után valóban enyhén szólva is gyanús dolgok történtek. Hiszen 2010 óta csak a vak nem látja, mi folyt, és részben még most is mi folyik Orbán Viktor és kormánya ellen, jócskán van miért féltenünk őket. És tudvalevően a Fuggerek már Mohácsnál. És a világerők és a Habsburgok viszonya. És 18-19. Satöbbi. Mindez tény, ám tény több, fentebb taglalt evidencia is. És nem lehetséges vajon, hogy éppen az élet- és nemzetmentő ellenállást gyöngítjük azzal, ha mindenáron az »ugyan, engedik« típusú vélekedéseket hozzuk fel végső érvként, imigyen csökkentve a rezisztencia elsősorban és mindenekfölött becsülendő, csatlakozásra, szolidaritásra, együttérzésre, segítségre ösztönző, karakán valóságait? Végtére is ne feledjük: Dobóék, Damjanichék, Pongrátz Gergelyék – világerő ide, világerő oda – vállalták és tették, amit kell. Ami emberhez méltó. Ha engedik, ha nem. Ugocsa non coronat, mindörökké. Ha nem engedik, akkor is.”